Egy különös szerelmi négyszög törékeny emberi viszonyokkal és sorsokkal, középpontban egy álomvilágban élő kis cseléddel, akinek a mesebeli ideái mégis valósággá válnak. Az üvegcipő hazatért.
Molnár Ferenc Az üvegcipő című vígjátékának ősbemutatója 1924-ben volt a Vígszínházban, a darab szeptember 23-án a Mohácsi-testvérek átiratában tér vissza igazi otthonába. Az élő zenével kísért előadás főbb szerepeiben Waskovics Andrea, Stohl András, Kovács Patrícia és Medveczky Balázs lép színpadra.
Irma, a Józsefváros kis Hamupipőkéje nem gazdag királyfiról álmodik: ő egy szegény asztalosba, Sipos Lajosba szerelmes, menthetetlenül és reménytelenül. De a korosodó, mogorva iparosmestert már más is kiszemelte magának: Adélnak, a panziósnőnek még házassági tervei is vannak, miközben fiatal szeretője karjaiban keresi a boldogságot. Molnár Ferenc vígjátéka egy furcsa szerelmi négyszög története ironikus, szívfacsaró mese, mely meghódította nemcsak a magyar, de a külföldi színházak közönségét is. „Ez a 100 éve íródott darab, mindent tud a szerelemről, annak abszurditásáról, szépségéről és kegyetlenségéről.
Egy ilyen anyaggal dolgozni, egy olyan rendezővel, aki zsigerileg mozgatja meg az embert nézőként és színészként is, csodálatos érzés. Az fogalmazódott meg bennem a próbák alatt, hogy nekem ez az a színházi nyelv, ami miatt anno színész akartam lenni” – meséli az Adélt alakító Kovács Patrícia.
Ismerős konfliktusok az üvegcipőben
„Az igazán nagy történetek, mindig azok maradnak. Az üvegcipőben olyan konfliktusokkal szembesülhetünk, amelyek mindannyiunk számára ismerősek. Senkinek sem kell elmagyarázni, mi a szerelem, a féltékenység, hogyan tud ezekbe belebonyolódni az ember, és mitől szépek ezek mégis. A Molnár-szöveg felett nyelvileg azért itt-ott elröppent az idő, ahhoz hozzá kellett nyúlni, és komoly változtatásokat eszközöltünk a második felvonás szerkezetében is. A zene pedig, ami Molnárnál a második felvonás végére korlátozódik, nálunk a Szakértők zenekar élő muzsikájával átszövi az egész előadást” – emeli ki a rendező, Mohácsi János.
A Sipost alakító Stohl András élete egyik legnagyobb élményének tartja ezt a szerepet és munkát. „A próbafolyamat során abszolút védőháló nélkül megyek a rendezővel. Abban próbálok létezni, amit ő felvázol. Kifejezett szándékunk volt, hogy ne legyen az első pillanattól egy elesett, kedvelhető figura. Legyen egy pokróc, egy olyan fickó, akinek nem tudjuk, hogy mi a titka. Aztán ahogy halad előre a történet, nyilván rájövünk, mitől ilyen rosszkedvű ez az ember…”
A Sipos úrnak mindent elnéző, a szerelemért minden akadályt legyőzni képes Irma szerepében Waskovics Andrea lép színpadra. „Irma olyan mintha nem ebben a világban létezne. Imád színházba járni, s az ott látott darabok, az erős szenvedélyes érzelmek, a költészet óriási hatással vannak rá. Kicsit olyan, mint egy kisgyermek. Naiv és őszinte, a szíve még tiszta. Mintha a körülötte élők érdekkapcsolatai nem fertőzték volna meg. Menthetetlenül szerelmes Sipos Lajosba. A vágya szeretni és szeretve lenni. Hiába alázzák meg, hiába nagy körülötte a nyomás, ő nem törik meg, hanem megerősödik. A csoda nem azonnal jön el az életébe, és talán nem pont úgy, ahogyan azt százszor elképzelte, de kitartó és semmi sem tudja eltántorítani a céljától. Szerintem minden ember életében szükség van kisebb nagyobb valóra vált csodákra.”
Egy szívfacsaró vígjáték, amelyben egy tisztaszívű, álmodozó cselédlány vágyai valóssággá válnak. Az üvegcipő az egész évadban látható a Vígszínházban. Októberben 3-án, 4-én, 7-én, 19-én, 31-én, novemberben 12-én és 16-án játsszák.
A darabról további információk és jegyek a Vígszínház honlapján érhetőek el.
Nyugdíjasbarát