Theodore Roosevelt, az USA 26. elnöke, mandátuma lejárta után 1910 áprilisában európai körutat tett, Budapestre is ellátogatott. A korabeli sajtó sokat foglalkozott Roosevelt utazásával, a Pesti Napló 1910 áprilisi számából pedig az is kiderült, hogy a volt amerikai elnök lényegében ragaszkodott ahhoz, hogy megismerkedhessen Mikszáth Kálmánnal.
Amikor egy műteremben megcsodálta Jókai Mór mellszobrát, szerette volna látni Mikszáth szobrát is. A művész azt felelte, hogy Mikszáth-ot még nem volt alkalma lemintázni. Ekkor Roosevelt megkérte magyar vendéglátóit, hogy találkozhasson a nagy íróval. Futárt küldtek Mikszáth-ért és átadták Roosevelt meghívását az esti Park-klubba tartott összejövetelre, amit a tiszteletére rendeztek. A volt amerikai elnök annyira vágyott a találkozásra, hogy azt is megjegyezte, ha Mikszáth nem tehet eleget a meghívásnak, akkor másnap látogassa meg őt a Hungária-szállóban.
Mikszáth Kálmán nem jelent meg a Park-klubban. Azt üzente vissza, hogy ő sosem fordult meg olyan „nagy urak társaságában”, így kellemesebb lesz neki, ha ő teheti tiszteletét Rooseveltnél.
És hogy mi történt másnap? A sajtó erről is részletesen beszámolt.
Mikszáth félórát töltött Rooseveltnél
— Nagyon boldog vagyok, hogy Magyarország nagy poétáját magam előtt láthatom – mondta Roosevelt, amikor Mikszáth mindkét kezét szorongatta. Mikszáth-ot elkísérte a fia is, aki segített fordítani két hírlapíróval együtt.
— Most pedig csevegjünk. Szíveskedjék tolmácsolni, hogy évekkel ezelőtt,
a feleségem olvasta a Szent Péter esernyőjét és azzal át adta nekem, hogy olvassam el én is, mert ez a könyv nekem való. Mondhatom, hogy el voltam tőle ragadtatva.
Olvasás közben érlelődött meg bennem az a gondolat, hogy ha egyszer Magyarországra kerülök, nem fogom elmulasztani az alkalmat, hogy e könyv írójával megismerkedjem. Nagyon tetszett a regény. De nemcsak a regény, hanem alakjai is. A korcsma, a kálvinista pap, a szegény falu lakói, az egyes alakok jellemrajza, szóval az egész Magyarországot ismertem meg a regényből – mondta a dicsérő szavakat Roosevelt, aki sajnálta, hogy nincs meg meg Mikszáth minden munkája angolul.
— Majd ha lefordítják könyveimet, el fogom önnek küldeni — szólt Mikszáth, aki később nyilatkozott arról, hogy mit gondolt a találkozásról.
— Nagyszerű ember ez a Roosevelt. Minden arcizma beszél. Aféle szláv típus. Majd fogok róla írni, de hogy mit azt még nem tudom, mert úgy vagyok vele, hogy csak akkor tudom, mit írok, amikor a tollat már kezemben szorongatom… – mondta.
Tizenegy nappal a halála előtt, amikor a negyvenéves írói jubileumát ünnepelték úgy fogalmazott:
„Mondjátok meg mindeneknek, hogy ma egy igazán boldog embert láttatok.„
Nem sokkal később megbetegedett, a találkozó után egy hónappal hunyt el az író, és fia, Kálmán a halálhírről sürgönyben értesítette Roosveltet, aki levélben részvétét nyilvánította.
Mikszáth halála előtt kérte a családját, hogy teljesítsék utolsó kívánságát.
„ÚGY SZERETNÉM, HA JÁNOSKA MELLÉ TEMETNÉTEK…ODA VIGYETEK A KISFIAM MELLÉ”
– mondta állítólag halála előtt.
Máramarosszigetről azonban már nagybetegen tért vissza, s néhány nap múlva, május 28-án meghalt. Temetésére május 31-én délután került sor. Utolsó munkája, A fekete város könyv alakban való megjelenését 1911-ben már nem érhette meg. Mikszáthot a Magyar Tudományos Akadémia előcsarnokában ravatalozták fel, díszsírhelyet kapott, ahova Jánoskát is áttemették.
Magyar Nemzet – Nyugdíjasbarát
