Image default

Így számolt be a korabeli lap a 13 aradi vértanú kivégzéséről

Az aradi vértanúkat a szabadságharc bukása után, 1849. október 6-án végezték ki, a bécsi forradalom és Theodor Baillet von Latour császári hadügyminiszter meggyilkolásának első évfordulóján. Azóta a forradalom és szabadságharc vérbefojtásának gyásznapjaként emlékezünk október 6-ára.

Bár az Aradon kivégzett honvédtisztek száma tizenhat, a nemzeti emlékezet mégis elsősorban az ezen a napon kivégzett tizenhárom tisztet tartja számon. Az aradi vértanúk a szabadságharc kezdetén aktív, vagy kilépett császári tisztek voltak, a szabadságharc végén a honvéd hadseregben közülük egy altábornagyi, tizenegy vezérőrnagyi és egy ezredesi rangot viselt. Az 1848–49-es szabadságharcban játszott szerepük miatti megtorlással az osztrákok példát akartak statuálni.

“A kegyelem jó dolog, de előbb egy kicsit akasztunk. Nem szabad visszariadnunk egy vérfürdőtől.”

– mondta Felix zu Schwarzenberg osztrák miniszterelnök, 1849-ben. Ezek után nem lehet csodálkozni az alábbi hírrel kapcsolatban.

A Siebenbürger Bote, azaz az Erdélyi Hírnök 1849. október 12-i száma – ADT Arcanum

A Siebenbürger Bote, azaz az Erdélyi Hírnök 1849. október 12-i számában, természetesen németül egy lapvégi kishírben számolt be az aradi vértanúk kivégzéséről. Szó szerinti fordításban ezt írták:

“Biztos hírek szerint október 6-án Aradon a felkelők vezetőit: Ernst v. Kiss, Dessewfy, Joseph Schweidel, Lázár (olvashatatlan), Karl Graf Béisey, Johann Damjanich, Graf Leiningen, Ludwig Aulich, Lahner, Ernst v. Pöltenberg, Nagy Sándor, Knezich és Török akasztással végezték ki.”

Ráadásul a hír pontatlan, ugyanis “lőpor és golyó általi halállal halt” (reggel fél hatkor):

Lázár Vilmos főtiszt, Gróf Dessewffy Arisztid tábornok, Kiss Ernő tábornok és Schweidel József tábornok.

12 katona állt fel velük szemben töltött fegyverrel, parancsnokuk kardjával intett és a lövések eldördültek. Kiss Ernő kivételével mindhárman élettelenül buktak a földre. A tábornokot csak a vállán érte a lövés, ezért három katona közvetlenül elé állt, és mindhárman újra tüzeltek.

Kiss Ernőt csak a vállán érte a lövés

Folytatódott a tabornokok kivégzése

Reggel hat óra után pedig kötél általi halállal halt

Lovag Pöltenberg Ernő tábornok, Török Ignác tábornok, Lahner György tábornok, Knezich Károly tábornok, Nagysándor József tábornok, Gróf Leiningen-Westerburg Károly tábornok, Aulich Lajos tábornok, Damjanich János tábornok és Gróf Vécsey Károly tábornok.

Vécsey Károly büntetését azzal súlyosbították, hogy végig kellett néznie társai kivégzését, mert őt akasztották fel utolsónak. A vértanú tábornokok sorban elbúcsúztak egymástól,

Vécseynek már nem volt kitől búcsút vennie, ezért Damjanich holttestéhez lépett és megcsókolta Damjanich kezét.

A kivégzést követően elrettentésül az elítéltek holttetemét közszemlére tették. Október 6-án este az agyonlőtt tábornokokat a sáncárokban, a felakasztott vértanúkat pedig a vesztőhelyen temették el. Mivel a kivégzettek ruhái a hóhért illették, ezért a felakasztottak testét levetkőztetve a bitófa tövébe helyezték, majd melléjük döntötték a bitófák oszlopait.

Az aradi 13, pontosabban 16

1849 augusztusa és 1850 februárja között Aradon még további három honvédtisztet végeztek ki: 1849. augusztus 22-én Ormai Norbert honvéd ezredest, a honvéd vadászezredek parancsnokát – őt szokás az első aradi vértanúnak is nevezni –, 1849. október 25-én Kazinczy Lajos honvéd ezredest, Kazinczy Ferenc fiát, és 1850. február 19-én Ludwig Hauk alezredest, Bem tábornok hadsegédét. Lenkey János honvéd vezérőrnagy szintén az aradi várbörtönben halt meg, őt azért nem végezték ki, mert a börtönben megtébolyodott.

Az aradi vértanúk mellett ugyanilyen fontos kötelességünk megemlékezni gróf Batthyány Lajosról, az első független felelős magyar kormány miniszterelnökéről is, akit ugyanezen a napon végeztek ki Pesten az egykori Neugebäude épületének udvarán, a mai Szabadság téren.

Többszáz tisztet akartak kivégezni

És ez a sors jutott még további 20 magas rangú honvédtisztnek is. Több száz honvédtisztet ítéltek még halálra, az ítéletek nagyobb részét azonban kegyelemből húsz esztendei várfogságra változtatták. Így a birodalom börtönei – a pesti Újépület, Olmütz, Josefstadt, Kufstein, Theresienstadt, Munkács, Arad – megteltek magyar politikai rabokkal.

A külföldre menekültek közül sokat távollétükben ítéltek el és nevüket akasztófára kiszögezve tették közszemlére. 1851 szeptemberében így akasztották fel jelképesen többek közt Kossuth Lajost, Mészáros Lázárt, Perczel Mórt és Miklóst, Szemere Bertalant, Andrássy Gyulát és Táncsics Mihályt. Végül pedig több tízezer honvédtisztet közlegényként évekre besoroztak a császári hadseregbe.

Tisztelet a hősöknek!

Nyugdíjasbarát

hírek ebből a rovatból

Az asszony, miután elveszítette családját, egy idősotthonban találta meg a boldogságot

nyugdijaspeti

Ha szereted az aszút, ott a helyed az ingyenes Tokaj-hegyaljai Szüreti Napokon

nyugdijaspeti

A nagypapa azért vett okostelefont, hogy a külföldön élő egyetlen unokájával lássák egymást

nyugdijaspeti