„Igyekezz, az égbolt zár!” Így énekelte 2014. február 22-én Lovasi András a Fiumei úti sírkertben azt a dalt, amelyet még Jancsó Miklós kért tőle a Nekem lámpást adott kezembe az úr Pesten című filmjéhez. A dal abban a jelenetben csendült fel, melyben a rendező saját temetését képzelte el. A rendhagyó nekrológot a Fiumei úti Sírkert közölte.
10 éve, 2014. január 31-én hunyt el Jancsó Miklós kétszeres Kossuth-díjas filmrendező, forgatókönyvíró. Leghíresebb filmjei a Szegénylegények és a Még kér a nép, utóbbi Cannes-ban elnyerte a legjobb rendezés díját.
A filmakadémia elvégzése után, Jancsó Miklós 1950-től évekig híradókat készített. Ő maga 2002-ben így emlékezett vissza ezekre az időkre: „Nos, minden, amit csináltunk, hazugság volt, de technikailag nagyon fontos tapasztalatok voltak. Ekkor tanultam meg a filmkészítés mesterségét. A jó oldala az volt a munkának, hogy állandóan jártuk az országot, így aztán láttuk, mi történik valójában”.
Jancsó Miklós első nemzetközi sikere a Szegénylegények volt
„Jancsó Miklós a fiatal rendezőnemzedékhez tartozik, a dokumentum-, híradó-, rövid játék- és tudományos filmeken át jutott el a játékfilmek rendezéséig. Mély mondanivalóját szűkszavúan adja elő, sajátos képi nyelvén, rendkívüli atmoszférateremtő erővel. Minden filmjének cselekménye néhány mondattal elmondható, mint valamennyi igazán nagy filmé, illetve sehogyan sem mondható el szavakkal, csak képsorokkal, mint valamennyi igazán nagy film.” – olvashatjuk A Magyar Hírek Kincses Kalendáriumában (1967).
Háromszor nősült meg és volt egy hosszú élettársi kapcsolata. Első feleségétől két gyermeke született, ifj. Jancsó Miklós (Nyika) és Katalin. Második felesége Mészáros Márta filmrendezőnő volt, akivel együtt nevelték összesen három gyermeküket, de közös gyerekük nem született. Jancsó Miklós az 1970-es években Olaszországban élt, Rómában Giovanna Gagliardo újságíró–forgatókönyvíró volt az élettársa. 1981-ben pedig Jancsó már újra Magyarországon volt, feleségül vette Csákány Zsuzsa vágót, akitől 1982-ben született Dávid nevű fia, szintén vágó.
Jancsó Miklós „végtelenül szelíd, barátságos, nyitott lénye mindenkit levett a lábáról, és akivel szóba állt, úgy érezhette, közel áll hozzá. Nem volt semmi karcos, semmi görcsös vagy kellemetlen a személyiségében, nagyvonalú és levegős volt, és a filmjeiből éppen ez a tágkeblű nagyvonalúság áradt még a legszigorúbb korszakában is” – írták a Holmi-ban 2014-ben, Jancsó halála után.
Jancsó, a szerencsés
78 éves korában a Kritika című folyóiratnak adott interjúban arra a kérdésre, hogy mi a receptje a fizikai és szellemi fiatalságának, azt válaszolta: „Normálisan élek. Az úgynevezett egészséges életvitellel azonban sohasem kacérkodtam: nem sportoltam, s rendszeresen iszom vörösbort; a szivarozást is csak azért hagytam abba nemrég, mert egyre drágább lett. Fiatalságom „titka” talán az, hogy jók a genetikai adottságaim. Talán szerencsés vagyok”. Szerencsés volt, több mint 92 évet élt.
A magyar filmrendezőtől Francis Ford Coppola, Andrzej Wajda, Krzysztof Zanussi, Quentin Tarantino és Jiří Menzel is írásban búcsúzott. Tarr Béla így fogalmazott búcsúbeszédében:
„Nélküled más lenne ma a világ, más képeket látnánk és másként viszonyulnánk a filmhez és a körülöttünk lévő világhoz. Te voltál az, aki a magyar film giccses és ostoba filmiparát örökre megváltoztattad. Te voltál az, aki nem fogadtad el azt az értékrendet, amely a filmet a létező világ kiszolgálójának tekinti.”
Két, egymásra állított téglatest alkotta síremlékének egyetlen dísze az aláírása.
Fiumei úti Sírkert – Nyugdíjasbarát