Latabár Kálmán, azaz „Latyi” neve már a negyvenes években hívószó, karrierje a háború után is töretlenül folytatódik, de az új generációkat is megnevetteti.
A nagy nevettető 1902. november 24-én született Kecskeméten. Kiterjedt színházi dinasztiából származik, Kálmán nagyapja is színész, dédapja az ország akkori legnépszerűbb színésze, Latabár Endre színidirektor és színészpedagógus, szülei id. Latabár Árpád és Deutsch Honor színészek, öccse, ifj. Latabár Árpád is ezt a pályát választotta.
1921-ben végezte el Rákosi Szidi színiiskoláját. 1921-től 1924-ig Egerben, 1924-1926 között a Fővárosi Operettszínházban játszott. 1928-tól 1931-ig Árpád öccsével és Erdélyi Mici színésznővel 3 Latabár néven külföldön turnézott, Bécsben és Berlinben játszott. Zenés artistaszámaikat a kritikusok a legnagyobbakhoz, Buster Keatonhoz és Chaplinhez hasonlították.
Max Reinhardt a fiatal színésznemzedék legjobbjainak tartotta őket, nemzetközi karriert jósolt nekik, ők mégis hazajöttek, mert magyar színészek akartak lenni.
Latabár újra itthon
Hazatérve 1932-1934 között a Fővárosi Operett-, 1934-35-ben a Király, 1935-36-ban a Kamara, 1936-37-ben az Andrássy úti és a Művész, 1937-38-ban a Belvárosi Színházban szerepelt. 1938-39-ben a Royal, 1939-40-ben és 1942-ben az Erzsébetvárosi, 1939-1943 között a Fővárosi Operett, 1941-42-ben az Andrássy Színházban játszott, a Párisien Grillben és Moulin Rouge-ban is fellépett Árpád testvérével.
Bár sokáig Vadnay Éva dizőz volt a menyasszonya, végül 1937-ben Walter Katót, Walter László zeneszerző testvérét vette feleségül, gyermekeik Kálmán (1938) és Katalin (1942).
…és jött a háború
A német megszállást követően, 1944-től nem dolgozhatott tovább. A már akkor cukorbeteg színész szerencsésen túlélte a vészkorszakot, de rengeteg sorstársához hasonlóan neki is bujdosnia kellett. Inzulinhoz is csak Rátonyi Róberten keresztül jutott, aki számos veszélyt vállalva szerezte be és vitte az életmentő gyógyszert kollégájának és barátjának.
Karrierjét 1945 után is folytatni tudta, 1945-től 1968-ig a Fővárosi Operettszínházban játszott, de szerepelt a Medgyaszay Színházban és a Fővárosi Varietében is. Rendszeresen látogatta a magyar emigráns kolóniákat, minden földrészen megfordult, 1967-ben az USA-ban és Ausztráliában tett előadókörutat.
Latabár a magyar Fred Astaire
Briliáns tánctudása miatt a „magyar Fred Astaire”-ként emlegették. Karikírozó és átváltozó készsége, aprólékosan felépített jellemrajzai, akrobatikus tehetsége, megkomponált „ügyetlensége”, jellegzetes hanghordozása, időtálló humora és humánuma máig népszerűvé teszik.
Míg a harmincas években elsősorban a humorért felelős mellékszereplő, sokszor mulatságos névvel (Vukovác a Fizessen, nagysád!, Lacika Ödön az Édes ellenfél, Itató Kázmér a Leányvásár című filmekben), 1942-től már neki írnak filmeket (Egy bolond százat csinál, Egy szoknya, egy nadrág, Afrikai vőlegény), mivel már ő a siker záloga. A háború után is kap filmszerepeket (Könnyű múzsa, Dalolva szép az élet, Állami áruház, stb.). Leghíresebb szerepei a Mágnás Miska komikus grófja, Pixi, illetve a Fel a fejjel! Peti bohóca.
Egyre súlyosbodó cukorbetegségének kezelését nehezítette a színészi mesterséggel járó állandó stressz és a rendszertelen életmód. Állapota 1970 elején válságosra fordult, még csak 68 éves volt, amikor 1970. január 10-én meghalt.
NFI – Nyugdíjasbarát