Image default

Március 10 – a beporzók napja

A beporzó rovarok állománya világszerte drasztikusan csökkent az elmúlt évtizedekben. Ez főként az élőhelyek gyors átalakulásának és az intenzív mezőgazdasági művelésének köszönhető. Mindez a biológiai sokféleség csökkenésén túl jelentős élelmezési problémákat is felvet. Kultúrnövényeink beporzását ugyanis jórészt e rovarok végzik, összességében pedig az emberiség élelmének 30-35 százaléka függ munkájuk sikerétől. Védelmük fontosságára és lehetőségére a március 10-i Beporzók Napja kapcsán hívjuk fel a figyelmet.

Szakértők szerint a beporzókat érintő globális válságot többek között vegyes vadvirágos sávok telepítésével lehetne enyhíteni. Ezek az eltérő virágzási időszak révén táplálékbázist és alacsonyabb zavarást biztosíthatnának az egyébként homogén agrártájakon.

Arról azonban Közép-Kelet-Európában különösen keveset tudunk,

hogy a vadvirágos sávok térbeli elhelyezése, tájban való megjelenése, faji összetétele, kora és virágzási időpontja pontosan miként hat a beporzó közösségekre.

Jelen pillanatban tehát az is kérdéses, hogy ezzel a módszerrel pontosan milyen hatékonysággal tudunk tenni a beporzók védelméért.

Megkezdték a beporzók elemzését

E kérdések tisztázása érdekében az Ökológiai Kutatóközpont Lendület Ökoszisztéma-szolgáltatás Kutatócsoport és a MATE Vadgazdálkodási és Természetvédelmi Intézet szakemberei két magyarországi helyszínen végeztek részletes összehasonlító elemzéseket. Ezek keretében heterogén és homogén agrártájakon is megvizsgálták, hogy miként befolyásolja a beporzók jelenlétét az egybefüggő vadvirágos mezők és a különálló virágos sávok telepítése.

A vadvirágos területek állapotát, valamint a különböző vadméh-, zengőlégy- és lepkefajok megjelenését a telepítést követően több éven át vizsgálták.

„Kiderült, hogy a telepített vadvirágos területek a talajban lévő magokból további fajokkal is kiegészültek, a növények terjeszkedése és növekvő fajgazdagsága pedig a várakozásoknak megfelelően elősegítette a beporzó-közösségek gyarapodását is. Azt is megállapítottuk, hogy a vadvirágos területek a vadméhek számára a homogén (nagyrészt szántókat tartalmazó) területen különösen vonzóak voltak, ám egyedszámuk és fajgazdagságuk minden területen évről évre és évszakról évszakra nőtt” – emelte ki Bihaly Áron predoktor, aki Dr. Sárospataki Miklós tanszékvezető egyetemi docens és Dr. Kovács-Hostyánszki Anikó tudományos főmunkatárs témavezetésével végezte doktori kutatásait a MATE-n és az Ökológiai Kutatóközpontban.

A kísérletek alapján a kutatók arra következtettek, hogy

a vadvirágos területeket mindenképpen érdemes több éven át fenntartani, azok telepítésekor pedig minél inkább törekedni kell a vadvirágok fajgazdagságának maximalizálására.

Mindez abban is segít, hogy a teljes szezonban folyamatosan legyen a területen legalább néhány virágzó növényfaj, ami képes kielégíteni a beporzók szükségleteit.

A hatékonyabb védelem érdekében tehát a kutatók változatos őshonos magkeverékek használatát szorgalmazzák. Emellett továbbá olyan kezelési technikákat javasolnak, amelyek segítenek meghosszabbítani a virágzási időszakot. Eredményeik alapján a telepítéshez főleg olyan növényeket érdemes választani, amelyek a beporzók számára kritikusnak számító középnyári időszakban virágoznak.

Magyar Állatvédelem – Nyugdíjasbarát

hírek ebből a rovatból

Az 5 legjobb karácsonyi film az ’50-es és a ’60-as évekből

nyugdijaspeti

Te a Közértbe vagy az Áfészbe jártál vásárolni?

nyugdijaspeti

Hétvégére marad a hideg, egy kis hószállingózás azért várható

nyugdijaspeti