Image default

65 milliós vérdíj a vasúti robbantás elkövetőjének fejére

Matuska Szilveszter neve mindenkinek ismerősen cseng. Tudjuk, hogy ő robbantotta fel a biatorbágyi viaduktot. Már két nappal a robbanás után rekordösszegű, 50.000 pengős vérdíjat tűztek ki az elkövetőre. Ez a pénz mai árfolyamon több, mint 65 millió forint. 

92 évvel ezelőtt, 1931. szeptember 13-a “vasárnapra virradó éjszaka fél 12 órakor indult el a budapesti Keleti pályaudvarról a 10. számú bécsi gyorsvonat. Ez a vonat Budapest és a távoli belgiumi Ostende városa között bonyolítja le a forgalmat. Hét perc késéssel, pontosan éjfél után 12 óra 12 perckor érkezett a 100 kilométer sebességgel haladó gyors a Bia-Torbágy állomás előtt lévő vasúti hídhoz.

A mozdony, a szerkocsi, a szolgálati kocsi és még négy személykocsi már a hídon volt, amikor hirtelen irtózatos robbanás reszkedette meg a levegőt, tüzes lángnyelvcsapott fel a sínek közül, a robogó mozdony megtántorodott, először égnek ágaskodott, azután rádőlt a vaskorálra és két darabban lezuhant a 26 méteres mélységbe. Az utána következő hat kocsit magával rántotta, az összekötő lánc azonban a hatodik vagon végén elszakadt és így a vonat többi része megmenekült a szédítő zuhanástól. Így számolt be a Kis Ujság, 1931. szeptember 15-i száma a tragédiáról.

 

A detonáció következtében a mozdony az első hat kocsival a viaduktról a mélybe zuhant. A tragédiának 22 halálos áldozata és 17 sebesültje volt. A helyszínen megtalálták a házilag szerkesztett robbanószerkezetet és egy levelet, amely a kommunistákra terelte a gyanút. Ennek következtében statáriumot, vagyis rögtönítélő bíráskodást vezettek be 1932 októberéig.

Rekordösszegű a vérdíj

A vasúti merénylet ügyében a Magyar Királyi Államvasutak Igazgatósága “50.000 pengőig terjedő összeg keretében a nyomravezető adatok értéke szerint jutalmat tűzött ki annak, (…) akiknek (…) olyan adatot szolgáltatnak a nyomozó hatóságnak, amely a tettesnek vagy tetteseknek kézrekerítésére vezet. A jutalomnak egészben vagy részben való odaítéléséről a többi nyomozó hatósággal egyetértőig kizárólag és végérvényesen a Magyar Királyi Állami Rendőrség budapesti főkapitánysága dönt…

Az 50.000 pengő mai árfolyamát az Ártörténet pénz- és ártörténeti szakportál kutatása alapján, mintegy 65.8 millió forintra lehet becsülni.

Magyar Hirlap, 1931. szeptember 15. ADT Arcanum

A nyomozás során azonban kiderült, hogy az őrült bécsi kereskedő és gyáros, Matuska Szilveszter követte el a bűncselekményt, valamint hogy egy korábbi németországi és ausztriai vasúti robbantásnak is ő volt a tettese.

A gyanú Matuskára terelődik

A robbanás éjszakáján, amikor még javában tartott a pánik és a rémület, már megérkeztek a csendőrök és miközben a mentők a sebesülteket kötözték, a csendőrök hozzáfogtak a vizsgálathoz. Számol be a Budapesti Hírlap, 1931. október 11-i számában. “Alaposan átkutatták a környéket, de a katasztrófa közvetlen közelében is kutattak és igazoltattak mindenkit, akit gyanúsnak néztek. Ennek során az egyik csendőr igazolásra szólított egy férfit, aki feldúlt arccal járt-kelt a romok körül.

Az igazoltatott ember Matuska Szilveszternek mondotta magát, mint bécsi lakos szerepelt. A csendőr kérdéseire elmondta, hogy maga is a vonaton utazott, sőt mutatta, hogy az arca és a nyaka véres, odament a mentőállomásra, jelentkezett és kérte, hogy kötözzék be sebeit. A mentők megvizsgálták és első segítségben részesítették, így azután a gyanú elterelődött róla.

A mentők naplójában így szerepel az eset: „Matuska Szilveszter csontagéri születésű, 30 éves, részvénytársasági igazgató, lakik Wien, Hofgasse 9. Jobb arcélen és nyakán horzsolások.“ Matuska izgatottan mesélte el megsebesülésének történetét. Azt mondotta, hogy közvetlen a mozdony, illetve a szolgálati kocsi után következő vagonban utazott, amely lezuhant a töltésről és romhalmazzá lett. Előadta, hogy az összetört kocsi ablakán mászott ki és akkor sebesült meg.”

Budapesti Hírlap, 1931. október 11. ADT Arcanum

Az osztrák bíróság hatévi fegyházra, a magyar törvényszék pedig halálra ítélte, de mivel nem volt halálbüntetés Ausztriában, ottani büntetésének letöltése után életfogytiglani fegyházra ítélték, amelyet a Váci Országos Királyi Fegyintézetben kellett letöltenie.

Bizonyosan tudjuk, hogy ítélete végrehajtása alatt 17 napot büntetés-félbeszakításon töltött. Ekkor katonai célok érdekében hagyta el a fegyházat, kísérettel, majd kísérettel is érkezett vissza. 1944. december 6-án a német katonai parancsnokság felszólította a váci börtönparancsnokot, hogy bocsássa szabadon a 800 foglyot. Különben kivégzik őket (hogy miért, arra nem tér ki a börtönparancsnok tanúvallomása). Ötven fogoly, köztük Matuska viszont maradt, mert abban bízott, hogy szerb nyelvtudásával meg tudja magát értetni az oroszokkal. Sebésznek adta ki magát, egy ideig még dolgozott is az orosz hadikórházzal, majd továbbvonult a csapatokkal, 1945 januárjában.

Korábban a kommunisták, aztán Horthy volt a felbujtó

A tragédia után két nappal, amikor először számoltak be a korabeli újságok az esetről, még a kommunistákra terelték a gyanút.

Kis Ujság, 1931. szeptember 15. ADT Arcanum

És hogy miért? A helyszín közelében, könnyen felfedezhető helyen, a nyomozók találtak egy levelet is, amely az alábbi sorokkal kezdődött:

Munkások, nincsen jogotok! Hát majd mi kieszközöljük a kapitalistákkal szemben!”

A levél meghatározónak bizonyult másnap reggel, a budai várban elhatározott döntés meghozatalában.

A helyszínen megtalált levél a cselekmény politikai motivációjára utalt, de az elkövetőnek, Matuska Szilveszternek (aki mindvégig következetesen azt állította, hogy ő volt az egyedüli merénylő) nem volt semmilyen pártkötődése vagy politikai kapcsolata, főleg nem magyar illegális kommunistákkal.

Majd 1945-ben a kommunista Szabad Nép valami okból kifolyólag a Horthy rendőrséget nevezi meg felbújtóként.

Szabad Nép, 1945. július 3. – ADT Arcanum

Nyilván ma már tudjuk, hogy egyik oldalnak sem volt semmi köze Matuskához. A törvényszék akkor úgy ítélte meg, hogy noha a vádlott büntetőjogilag felelősségre vonható, de pszichésen súlyos beteg. Magyarországon is távollétében lefolytatták ellene a bírósági eljárást, és halálra ítélték – írta róla az origo.

„Ha nem bukik el a Tanácsköztársaság, a vörösök idővel elvitték volna a várból a Szent Koronát”

Matuska élete mellett, halála is zavaros

A délvidéki vérengzések kutatása során különböző, más irányú tanúvallomások töredékeiből állt össze az, amit jelenleg tudunk Matuska végzetéről. 1945 elején Csantavéren tűnt fel, ahol zavaros politizálásba kezdett. Egy vasárnap a templomból kijövő tömegnek tartott „nacionalista ízű szónoklatot”. Másnap a partizánok elfogták, és Újvidékre hurcolták. Nagybátyja szerint egy szabadkai tömegsírba temették.

ADT Arcanum – wikipédia – Nyugdíjasbarát

címlapkép: Fortepan / Becker György

 

hírek ebből a rovatból

Évszázad a magasban – fantasztikus magyar filmet készítettek a repülésről

nyugdijaspeti

Az egész élete egy érzelmi hullámvasút volt – így élt Romy Schneider

nyugdijaspeti

Retró programok: az időutazás márpedig lehetséges

nyugdijaspeti