Az orvosok gyakran ajánlják a délutáni szundítást, hogy kompenzáljuk a rossz éjszakai alvást, és segítsen ébren maradni lefekvésig. Idősebb korosztály esetében azonban a sűrűbb délutáni alvás a demencia korai jele lehet egy tudományos magazin, a ScienceAlert tanulmánya szerint.
A szundikálásnak a felnőttek megismerésére gyakorolt hatását vizsgáló kutatások vegyes eredményeket hoztak. Egyes, fiatalabb felnőtteken végzett tanulmányok szerint a szundikálás jótékonyan hat a kognitív képességekre. Más, idősebb felnőtteken végzett tanulmányok szerint a szundítás kognitív károsodással hozható összefüggésbe.
A tanulmány szerzője aki epidemiológus, (az alvást és a neurodegenerációt tanulmányozza idősebb felnőtteknél) azt szerette volna kideríteni, hogy a szundikálási szokásokban bekövetkező változások előre jelzik-e a demencia jeleit.
A kutatótársával közösen közzétett tanulmány szerint a szundikálás a kor előrehaladtával valóban növekszik, a túlzott szundikálás azonban előre jelezheti a kognitív hanyatlást, azaz a demenciát.
A nappali szunyókálás és a demencia közötti kapcsolat
Az alvászavarok és a nappali szundikálás az Alzheimer-kór és a demencia más formáinak ismert tünetei az idősebbeknél. A betegség előrehaladtával gyakran egyre szélsőségesebbé válnak: A betegek egyre kevésbé tudnak elaludni, és egyre valószínűbb, hogy éjszaka felébrednek, és napközben álmosnak érzik magukat.
A nappali szunyókálás és a demencia közötti kapcsolat vizsgálatához kollégáival együtt egy 1401 idősebb felnőttből álló, átlagosan 81 éves csoportot vizsgált. Ők vettek részt a kognitív hanyatlást és az Alzheimer-kórt vizsgáló longitudinális vizsgálatban.
14 évig kutatták az alvási szokásokat
A résztvevők egy óraszerű eszközt viseltek, amely 14 éven keresztül követte mozgásképességüket. A hosszabb tétlen időszakokat alvásként értelmezték.
A vizsgálat kezdetén a résztvevők mintegy 75 százalékának nem volt semmilyen kognitív károsodása. A fennmaradó résztvevők 4 százalékának volt Alzheimer-kórja, 20 százalékának pedig enyhe kognitív károsodása, ami a demencia gyakori előfutára.
Míg a napi szundikálás az évek során minden résztvevőnél nőtt, a szundítási szokásokban különbségek mutatkoztak azok között, akiknél a vizsgálat végére Alzheimer-kór alakult ki, és azok között, akiknél nem.
Azok a résztvevők, akiknél nem alakult ki kognitív károsodás, átlagosan 11 perccel többet aludtak évente. Ez az arány megduplázódott az enyhe kognitív károsodás diagnózisa után, amikor a szunyókálások száma évi 25 perc pluszra nőtt, és megháromszorozódott az Alzheimer-kór diagnózisa után, amikor a szunyókálás időtartama évi 68 perc pluszra nőtt.
A kutatás végére megállapították, hogy azoknál az időseknél, akik
naponta, rendszeresen több mint egy órát szundikáltak, 40 százalékkal nagyobb volt az Alzheimer-kór kialakulásának esélye,
mint azoknál, akik nem szundikáltak naponta vagy kevesebb mint egy órát szundikáltak naponta.
Ezek az eredmények még akkor is változatlanok maradtak, amikor olyan tényezőket is kontrolláltak, mint a napi tevékenységek, a betegség és a gyógyszerek.
Az Alzheimer-kórban szenvedők és a kognitív károsodással nem küzdő emberek agyának halál utáni összehasonlításával megállapították, hogy az Alzheimer-kórban szenvedőknél három agyi régióban kevesebb az ébrenlétet elősegítő neuron.
Egy sydney-i élelmezéskutató megállapította, hogyan csökkentheti a napi friss alma fogyasztása az Alzheimer-kór kockázatát. Az alma meglepő előnyökkel járhat az agy egészségére.
További egészséggel kapcsolatos cikkeink az Egészség rovatunkban találhatóak.
ScienceAlert – Nyugdíjasbarát