Hamrák János neve nem biztos, hogy ismerősen cseng, de ha azt mondjuk, hogy ő volt az, aki eladta a Rottenbiller utcát, már rögtön beugrik. Hírnevét annak a részben hamis legendának köszönheti, hogy állítólag 1909-ben Székesfehérvár város közgyűlésének hatalmas pénzösszegért adta el a budapesti Rottenbiller utca bükkfa burkolatát. De ez nem igaz.
A szélhámosság egészen másként és egészen máskor történt. A korabeli sajtócikkek alapján kiderült ugyanis, hogy Hamrák a rendőrségi nyomozás szerint a bükkfakockákat tüzelőanyagként adta el budapesti polgároknak.
Szélhámos pályafutását sikkasztással, kisebb lopásokkal kezdte, így a Városházáról lopott el egy faliórát, oly módon, hogy, egy iskolatársát beöltöztette szerelőruhába, majd mint órásmester visszament vele az épületbe, s arra hivatkozva, hogy a falon függő XVII. századi órát restaurálásra kell vinni, ellopta azt.
Másik esete volt, mikor a Váci utcában hivatalnoknak adva ki magát több bolt előtt is távolságot mért, majd mikor a bolttulajdonos számonkérte, arra hivatkozva, hogy a város vezetése nyilvános illemhelyeket akar telepíteni a város különböző pontjaira, s a bolt előtti rész erre megfelelő volna, közel egy tucat bolttulajdonosból csalt ki kenőpénzt. 1901. január 23-án Budapesten letartóztatták sikkasztás bűntette címén. Az aznap kelt jogerős ítélt szerint egynapi fogházbüntetésre ítélték, így másnap szabadult.
A Rottenbiller utca ellopása
1902. május 6-án számolt be a Budapesti Napló, hogy “Ellopták a Rottenbiller-utcát“. A cikkben így írnak a lopásról: “Három nappal ezelőtt történt meg a lopás. Délben kocsikkal egy csomó munkás érkezett s nekiállottak a faburkolat fölszedésének. Amit fölszedtek, azt rögtön kocsira rakták s elszállították valamerre. Este abbahagyták a munkát s csak másnap reggel folytatták tovább. Délig aztán végeztek az egész kétszáz négyszögméternyi területtel, amit munkába vettek. A rendőrség pedig csak későn vette észre, hogy fölszedték a legforgalmasabb utcák egyikének közepéről a burkolatot és senki se jön, hogy pótolja a hiányt.”
Két nappal később már tudta a rendőrség, hogy ki volt a tolvaj, de nem tudtak nyomára bukkanni.
A Budapesti Napló, “Az ellopott utca-burkolat” című 1902. május 6-i cikke így ír a nyomozásról: “(…)a tolvaj Hamrák János huszonöt esztendős aszfaltmunkás, aki a Fehérvári-uton lakott s onnan néhány nappal ezelőtt eltűnt. A több kocsira való fakockát, Kartner Ferencné, született Müller Teréznek, a Sörház utca 6. szám alatt lakó házmesternőnek és az ugyanott lakó özvegy Flacht Józsefének adta el A detektívek már nyomában vannak a tolvajnak.”
Ismét eltelik néhány nap, de a rendőrség még mindig tehetetlen. A Pesti Napló újságírója meg is fricskázza őket: “A Rottenbiller utcai burkolatlopás ügyében még mindig nyomoz a rendőrség, ami tulajdonképpen annyit jelent, hogy még mindig nem tudta kézrekeríteni a tettest.” Majd néhány tényszerű mondattal ismét belerúg a detektívekbe: “Megállapították, hogy Hamrák Jánosa neve s a tolvaj a komikus eset után levelet is írt, melyben tudatta, hogy öngyilkos lesz. Ezzel sikerült tévútra vezetnie a hatóságot, mert Hamrák, mint egy lapunkhoz érkezett levélből kitűnik, már e hónap hetedikén Ausztriában vol s talán már Amerikába vitorlázott.” (Pesti Napló, 1902. május 13.)
Hamrákhoz méltó volt a lebukás
Az ügy súlyához mérten meglepően kis hírben számoltak be a lapok Hamrák elfogásáról. A Budapesti Hírlap 1902. július 26-i számában írt a vicces lebukásról. “Van most Brünnben egy cirkusz, amely bemutatja némajátékban a búr háborút. Az egyik búr vezér a hangzatos Mr. Hungary néven szerepelt a lovasjátékban s öles plakát hirdette, hogy egyenesen Transzvárból érkezett. A minap végignézte az előadást egy olasz munkás is, aki hoszszabb ideig dolgozott Budapesten. (Később kiderült, hogy ő is részt vett a Rottenbiller utca ellopásában.- a szerk.)
Figyelmesen nézte a búr vezért s ráismert benne Hamrák Jánosra, akit jól ismert Budapestről. A brünni talján másnap plakátot szerzett, kék ceruzával bekerítette Mr. Hungary nevét s alája írta: Ez Hamrák! Az igy megjelzett plakátot aztán elküldte a budapesti főkapitányságnak, amely július 22-én kapta meg. A főkapitányság erre táviratban kérte meg a brünni rendőrséget, hogy tartóztassa le Hamrákot, ami tegnapelőtt este meg is történt, éppen a cirkusz előadása alatt. Az utcatolvajt természetesen Budapestre fogják hozni.”
Hamrák mérlegelt, majd inkább elszökött és feladta magát
Brünnben Hamrák valahogy kiszabadult a börtönből, majd egyenesen Budapestre jött. Reggel beállított az ügyeletes királyi ügyész szobájába, hogy tartóztassa le, mert ő az, akit a rendőrség keres. Az ügyész nem teljesíthette Hamrák kérését, mert az ügyre vonatkozó iratok a rendőrségnél voltak. Hamrák azonban minden áron ügyészi börtönbe akart kerülni, így felkereste a vizsgálóbírót, de iratok nélkül ő sem segíthetett rajta.
Erre egy másik ügyészhez fordult, aki nagy nehezen, de berendelte a rendőrségtől az iratokat. Így a vizsgálóbíró kihallgatta Hamrákot, majd letartóztatta. Teljesült Hamrák vágya, aki különben a kihallgatás, majd a tárgyalás során is azzal védekezett, hogy őt egy Schwarcz nevű mérnök bízta meg, hogy szedje fel az utca kövezetét s értékesítse. Hamrák a korabeli sajtó szerint azért ragaszkodott az ügyészségi börtönhöz, mert az jóval tisztább volt mint a rendőrség börtöne, “ahol szinte repül a sok féreg”.
Két évet kapott a Rottenbiller utcáért
A bíróság több hónapig tárgyalta az ügyet. 1902. decemberében “tolvajlás vétsége” miatt két évi fegyházra ítélte Hamrákot. Majd az ítéletet fél évvel később, 1903. június 4-én a királyi tábla is megerősítette.
És hogy miért pont most vettük elő ezt a történetet? Az utca névadója, Rottenbiller Lipót Károly, Pest polgármestere, majd főpolgármestere, 217 éve, 1806. november 11-én látta meg a napvilágot.
Nyugdíjasbarát
