Image default

Nem vagyok én Csekonics! – Te tudod honnan ered a mondás?

Mai napig rengetegszer mondjuk és halljuk a „Nem vagyok én Csekonics báró!” kijelentést. De vajon azt is tudjuk, hogy honnan ered a mondás? És ki volt Csekonics Endre, akinek a fiára, Gyulára gondolunk, amikor ezt kimondjuk? Ezekre a kérdésekre ad választ a következő cikk alapját a Nemzeti Hauszmann Programtól kölcsönöztük.

Csekonics Endre 1846-ban született, jómódú, arisztokrata családban. Tekintélyes örökséghez jutott, és bár szenvedélyesen szerette a lóversenyeket, ahová sokszor saját lovait is benevezte, nem herdálta el a vagyonát. Mintagazdaságot teremtett Zsombolyán, ahol döbbenetes nagyságú, 38 ezer holdnyi földbirtok fölött rendelkezett. Viszonyításképpen ez Budapest fele. Ebbe a világba csöppent Csekonics Gyula, aki aztán a gazdag ifjú grófok életét élte Budapesten.

Nem vagyok én Csekonics!

Az Újságmúzeum cikke szerint még 26 éves sem volt mikor országgyűlési képviselő lett, de a politikánál is jobban érdekelte a kártya és a lóverseny. Az újságok is megírták, hogy 1903-ban a Nemzeti Kaszinóban – ahová csak előkelőségek tehették be a lábukat – három gróf, köztük Csekonics is, egy este 1 millió 300 ezer koronát vesztett a kártyaasztalnál (egy szegény munkáscsalád 300 koronából élt egy évig akkoriban).

Egy alkalommal megismerkedett egy bárónővel a vonaton és kártyázni kezdtek játékból, aprópénzzel. A végén aztán 5 milliót vesztett a játékszenvedélye miatt sokszor bajba kerülő gróf.

A dúsgazdag, nagyvilági életet élő gróf neve sokáig benne volt a kollektív emlékezetben. Még harminc-negyven évvel ezelőtt is, ha egy kisgyerek egy játékért könyörgött a kirakat előtt, egyből jött a letaglózó válasz a szülőktől, nagyszülőktől: „Kisfiam, nem vagyok én Csekonics báró, nem szórom én a pénzt.” Azt viszont ma már nehéz lenne megállapítani, miért csinált bárót a köznyelv a grófból. Valószínűleg azért, mert jobban hangzott – írja az Újságmúzeum az ifjú grófról.

Később kiderült, hogy „csak” hárommillió volt – 8 Órai Ujság, 1918. szeptember 18. Arcanum

1918 szeptemberében a Pesti Napló ezt írta: „Sokat beszéltek mostanában arról, hogy gróf Csekonics Gyula a Jockey-klubban hazárdjátékon hétmillió koronát vesztett. (A hétmillió korona mai árfolyamon mintegy három milliárd forint lenne – a szerk.) Sokan elszédültek, amikor olvasták, hogy a magyar mágnás kártyán ily hatalmas összeget vesztett el, hétmilliót, amelyből jó néhány rokkantat lehetett volna földhöz juttatni, pár száz hadiárvát tisztességesen fölnevelni. Egyik bécsi lap most azután megnyugtatja a csodálkozókat és fölháborodottakat: a gróf „csak” hárommilliót vesztett. Azt az összeget sem hazárdjátékon vesztette, hanem szolid, kommersz játékon, még pedig nem is egy estén, hanem sok héten át minden este tartó játékon.”

A hárommillió korona ma több, mint másfél milliárd forint lenne…

A pénzszórás és költséges éjszakák után idővel jött jött a lejtmenet. A trianoni döntés után a család hatalmas birtokai román kézre kerültek, aztán a pénzzel jól sáfárkodó édesapja is meghalt, Csekonics Gyula pedig megindult lefelé a lejtőn.

1935-ben például a pesti palotájában tartottak árverést az adósságai miatt, a bútorok és festmények mellett 30 darab ingét is elárvereztek a helyszínen.

A jótékony adományozó

De térjünk vissza az édesapára, gr. Csekonics Endrére. Büszke volt a Zsombolyán álló két kastélyára, amelyek közül az egyiket ő építtette. Messze földön híres volt Csekonics kastélykertje, ahol különleges fák mellett ezernyi rózsa virágzott, de több, hatalmas melegházat is üzemeltettek, így télen is szép rózsacsokrok díszíthették a kastély termeit.

Apjához és nagyapjához hasonlóan ő is sokat jótékonykodott. Az 1877-ben felszentelt új zsombolyai katolikus templom az ő adakozása révén épülhetett fel. Kastélyai mellé kápolnát építtetett, amelynek oltárképét a kor neves festőjénél, Roskovics Ignácnál rendelte meg. Roskovics neve onnan is ismerős lehet, hogy az ő csodás király- és szentportréi díszítik az újjáépített Szent István-termet. Egy másik ünnepelt festőnél pedig egy portrét rendelt magáról. Az illetőt Benczúr Gyulának hívták.

1879-ben egy ország ismerte meg a nevét, amikor a nagy szegedi árvíz után jelentős pénzösszeggel támogatta a károsultakat, sőt, ötezer szőregi menekültet látott ideiglenesen vendégül a zsombolyai birtokán. Később Szőregen népkonyhát állított fel, ahol naponta hatszáz ember ingyen étkezhetett. 1882-ben a tiroli árvízkárosultak javára is pénzt adományozott, egy évvel később pedig harminc szegény csángó családnak adott házat és munkát a birtokain.

Egy Csekonics lesz a Vöröskereszt elnöke

Csekonics Endre kétlaki életét élt. Részben Zsombolyán, részben Pesten tartózkodott, a család Kecskeméti utcai palotájában. Itt rendszeresen estélyt adott, ahol nem egyszer tette tiszteletét Mária Valéria főhercegnő és Ferenc Ferdinánd trónörökös.

Magyar Géniusz, 1892. február 28., Arcanum

Csekonics Endre, mint az egyik leggazdagabb arisztokrata, Ferenc József osztrák császárral és a magyar királlyal is kiváló viszonyt ápolt, utóbbinak idővel a titkos tanácsosa és főasztalnoka lett. Az sem véletlen, hogy a jótékonyságáról híres Csekonicsot kérték fel a Magyar Vöröskereszt Egylet elnökének először 1891-ben, majd többször újraválasztották.

Fővárosi Lapok 1896. június 8. Arcanum

Csekonics Endre sokat tett azért, hogy a szervezet székháza méltó helyre, a budai Várba, a Dísz térre kerüljön. Az épület később a II. világháború során súlyosan megsérült, ám a megmentése helyett inkább lerombolták. A Nemzeti Hauszmann Programnak köszönhetően hamarosan ezt az épületet is eredeti formájában láthatjuk.

Budapesti Hírlap, 1910. június 5. Arcanum

A gróf még 1869-ben vette el feleségül Cziráky Konstanciát, a házasságából pedig öt gyermek született, négy fiú és egy lány. A fiúk közül ketten is tévútra léptek. Csekonics Pál titokban, a szülők értesítése nélkül házasodott, Csekonics Gyula pedig a szerencsejáték rabja lett, hihetetlen kártyaveszteségeket hozott össze a pénzben dúskáló fiú. Később az ő története alapján terjedt el a „Nem vagyok én Csekonics báró” mondás, amelyet általában az édesanyák mondták méregdrága játékra vágyó gyerekeiknek a bolt kirakata előtt.

Tolnai Világlapja, 1905. április 9. Arcanum

Aggodalmaskodása szinte hihetetlen volt, minden kis balesetnél külföldi kórházakba vitte a gyerekeit. Egyik fiát kisebb sérülés érte, Csekonics Endre már intézkedett is és a fiút Zsombolyáról Párizsba az Orient Expressen keresztül utaztatta. A fiú gyógyultan tért haza. A kis incidens oka az volt, hogy egy juhász kutyája megharapta a fiút.

A kifosztott Csekonics

Később ennél is nagyobb csapások érték Csekonics Endrét. 1919-ben a Tanácsköztársaság kikiáltása után meghurcolták, eltávolították a Magyar Vöröskereszt Egylet éléről, a palotáit kirabolták a Lenin-fiúk.

Az addig mértékadó Pesti Hírlap azonnal átállt a kommunisták oldalára:

Pesti Hírlap, 1919. március 22., Arcanum

A Kun Béláék irányította újságokban pedig így írtak a korábban nagyra becsült és tisztelt grófról: „A régi világ Vöröskeresztjének Csekonics Endre, ez az üres fejű, naplopásban és henyélésben kiérdemesült aggastyán volt az elnöke és a vezető állásokat mind csupa tizenhárompróbás, raccsoló arisztokratával töltötték fel. Csak a jelentéktelen, kis állásokba juthatott be szegény proletár, akinek azután dolgoznia kellett a henyélő főurak helyett.”

Pesti Hírlap, 1919. április 1. Arcanum

Tehát a kommunisták akkor úgy gondolták, hogy egy őrmester, aki a háború folyamán került a Vöröskereszthez legyen a szervezet elnöke. Mint a lapban írták az új elnökről: „Egyszerű művelt „fejmunkás“, régi kommunista, biztosan jobban fogja vezetni a Vöröskeresztet, mint Csekonics, aki azt se tudta, hogy mi fán terem a munka.”

A bosszú mindenkit elér

A Tanácsköztársaság alatt hiába szolgálta a kommunistákat a Pesti Hírlap, őket is elérte a Forradalmi Kormányzótanács a Szellemi Termékek Országos Tanácsának és a Papír- és Nyomdai Anyaggazdasági Hivatalnak előterjesztése. A lapot szüneteltetniük kellett a papírhiány miatt.

E rövid kitérő után térjünk vissza Csekonics Endréhez. Hiába bukott meg a Tanácsköztársaság, Trianon után Csekonics hatalmas birtokai a Szerb-Horvát-Szlovén Királysághoz kerültek. A földeket távolabb élő szerbek között osztották szét, mivel a környékbeli gazdák kijelentették, hogy ilyen módon nem tartanak igényt rájuk. Csekonics Endre később beperelte a jugoszláv államot az elrabolt földek miatt, de haláláig nem ért véget az eljárás.

Nemzeti Ujság, 1928. október 6. Arcanum

A Magyar Vöröskereszt Egyletnek újra ő lett az elnöke, ám 1923-ban a megromlott egészségi állapota miatt lemondott a posztjáról. 1929-ben tüdőgyulladást kapott és napokon belül elhunyt a 82 éves, földjei nagy részétől megfosztott gróf. Halálakor mindössze 3.000 hold birtoka maradt a 38.000 holdból. Kívánságnak megfelelően a korábban elhunyt feleségével együtt Zsombolyán, az elvett birtokon álló családi kriptában temették el.

Magyarság, 1929. február 22. Arcanum

A végrendeletéből kiderült, hogy még így is százmillió pengős vagyona volt, Enyingen birtoka, Tokajban komoly szőlője. Mindent a családjára hagyott. Így távozott az élők sorából a jótékony gróf, aki hiába adakozott rengeteget, a történelem megkeserítette az életét.

Képes Pesti Hirlap, 1929. február 23. Arcanum

Nemrég írtunk Mahunka Imréről, aki egy elfeledett bútorgyáros, aki a Budavári Palota bútorait készítette a századelőn és aki a végrendeletében úgy határozott, a vagyona jelentős részéből épüljön katolikus templom Albertfalván

Nemzeti Hauszmann Program – Nyugdíjasbarát

hírek ebből a rovatból

42 év szolgálat után vonul nyugdíjba a mentős

nyugdijaspeti

Nem meglepő: idén drágább lesz a fenyőfa is

nyugdijaspeti

40 éve nem láthattuk úgy a Balatont, ahogy most egy zseniális fiatal fotósnak köszönhetően

nyugdijaspeti