Image default

Az özvegyasszony olyan karácsonyi ajándékot kapott unokáitól, ami megváltoztatta az életét

Egyedül ült a karácsonyfa előtt és nézte a fényeket, amelyek szomorúan csillogtak a szemeiben. Szívét bánat árnyékolta be, és az elhagyatottság érzése sújtotta le. A szobában fenyőillat terjengett, a díszek ragyogtak, de valami hiányzott. A régi karácsonyok melegsége és boldogsága eltűnt egyetlen férje elvesztésével.

 

Nem volt kedve semmihez, még az ajándékokat sem bontotta ki

Az első karácsonya volt a férje nélkül, aki néhány hónappal ezelőtt hunyt el egy hosszú betegség után. Hiányzott neki a mosolya, a hangja, a melegsége. Hiányzott neki az, ahogy együtt énekelték a karácsonyi dalokat, ahogy együtt sütötték a mézeskalácsot, ahogy együtt nézték a tévét, és beszélgettek az életről.

Most már senki sem volt, aki megvigasztalja, aki megölelje, aki megértse.

A kandalló lángja pislákolt, miközben Magdi egyedül kuporodott a fotelban. A karácsonyi zenék csak fájdalmat hoztak neki, és a könnyei lassan lecsúsztak az arcáról.

A telefonja is csöngött, de nem vette fel. Nem akart senkivel beszélni, csak magába roskadni. Aztán hallotta, hogy valaki kopog az ajtón. Felállt, és kinyitotta. A kisunokái álltak ott, egy dobozzal a kezükben.

– Nagyi, hát hívtunk, de nem vetted fel a telefont! Van valami, amit meg akarunk mutatni neked – mondta Kinga, a tizennégy éves kislány.

– Gyertek be drágáim – mondta a nagymama, és beengedte őket.

– Egy kis meglepetés – mondta a hatéves Zsoltika, és átnyújtotta neki a dobozt.

A dobozban dorombol valami

Magdi óvatosan kinyitotta a dobozt, és meglepődve nézett bele. Egy kismacska szunyókált benne. A macska felnyitotta a szemét, és dorombolva nézett rá. A nagymama nem tudta elhinni, amit látott. Kivette a macskát a dobozból, és a karjába vette.

– Ez… ez… – hebegte.

– Ez a tied, nagymami – mondta Kinga. – Tudjuk, hogy nagyon szereted a macskákat, és hogy milyen magányos vagy most. Gondoltuk, hogy talán egy kis társaság jót tenne neked. Ez a macska egy menhelyről van, és nagyon szüksége van egy szerető gazdira. Mi is nagyon szeretünk téged és nem akarjuk, hogy szomorú legyél.

A nagymama meghatódottan nézett az unokáira, akik visszanéztek rá szeretettel. Aztán a macskára nézett, aki dorombolt a karjában. A macska olyan volt, mint egy kis angyal, aki vigaszt hozott neki. Magdi elmosolyodott, és megsimogatta a macska fejét.

Szemeiben könnyek csillogtak, de most már örömkönnyek voltak.

– Köszönöm, köszönöm, köszönöm – mondta. – Ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptam. Nem is tudom, hogyan háláljam meg nektek.

– Nincs mit, nagymami – mondták az unokák. – Mi csak azt akarjuk, hogy boldog legyél.

A kiscica, amit az unokák választottak, játszott és csendesen dorombolt Magdi ölében. A kicsi bundás lélek azonnal az asszony szívéhez talált. A macska játékosan ugrándozott, mintha egy kis vidámságot hozott volna a szomorú ünnepi pillanatokba.

Magdi megölelte az unokáit, és megcsókolta őket. Aztán leült a karácsonyfa elé, a macskával az ölében, és kibontotta az ajándékokat. Az unokák segítettek neki, és meséltek neki az iskoláról, a barátaikról, a terveikről. Meghallgatta őket és nevetett a vicceiken.

A szíve megtelt szeretettel, és érezte, hogy a férje is vele van, és mosolyog rá. Azt is érezte, hogy a macska is szereti őt, és hűséges lesz hozzá. Magdi boldog volt, és úgy érezte, hogy ez a karácsony mégis szép lett. A szív, mely kezdetben szomorúsággal volt betöltve, most boldogsággal és szeretettel ragyogott.

Nyugdíjasbarát

hírek ebből a rovatból

Pogány Judit lett a Nemzet Színésze!

nyugdijaspeti

Így számolt be a korabeli lap a 13 aradi vértanú kivégzéséről

nyugdijaspeti

Feje tetejére áll ma az időjárás: ónos eső és +11 fok is lehet

nyugdijaspeti