A Szoboszlay-per a legnagyobb Erdélyben folyó per volt, amelyet kommunizmus-ellenes szervezkedésben való részvétellel megvádolt személyek ellen folytattak. 1957–1958-ban zajlott, és a legkegyetlenebb per volt az összes hasonló büntetőeljárás közül Romániában. Az eljárás során a románok jelképesen 56 főt állítottak bíróság elé, akik közül tízet ki is végeztek. Ma 65 éve történt.
A szervezkedés 1955–1956-ban zajlott Erdélyben. Elindítója Szoboszlay Aladár pécskai római katolikus plébános volt, aki Confederatio című művében kidolgozta egy olyan közös román-magyar államszervezet tervét, amelynek létrehozatala – elgondolása szerint – megszüntette volna az etnikai feszültségeket.
Ezen felül szándékában állt a kommunista diktatúra felszámolása, az alapvető polgári jogok (szólás-, vallás- és sajtószabadság) visszaállítása, valamint a kollektivizálás megszüntetése. Elméletét először csak közvetlen barátaival, Reusz Máriával, Alexandru Fîntînaru ügyvéddel, báró Huszár Józseffel és Ábrahám Árpád torjai római katolikus plébánossal ismertette. Később egyre több követőre találtak. Hamarosan külön-külön konspiratív szervezet működött Pécskán, Csíkszeredában, valamint Torján.
Felkelés kisebb hibákkal
A szervezkedés résztvevői egy fegyveres felkelést kívántak kirobbantani, amelynek dátumát 1956. augusztus 28-ra tűzték ki. A felkelés azonban a szervezés hibái miatt el sem indult. Szoboszlay és társai a kudarcot követően sem adták fel terveiket, hanem újabb dátumot tűztek ki a felkelés kirobbantására: az október 23-án kitört magyar forradalom hatására október 26-át.
Azt remélték, hogy a két forradalom egyszerre győzhet a két országban, ami által létrejöhetett volna a Szoboszlay által elképzelt konföderáció is. A kijelölt időpontban azonban ismét nem történt semmi, ezzel a felkelés kirobbantásának terve kútba esett; néhány nap múltán a szovjet erők a magyar forradalmat is leverték, így a remélt együttműködés esélye is megszűnt.
A szervezkedést a román állam titkosszolgálata, a Securitate egy „Iosif” fedőnevű besúgónak köszönhetően leplezte le, ami után a résztvevőket 1957 novemberében sorra letartóztatták.
56-ért 56 fő letartóztatott
A büntetőeljárás során összesen jelképesen 56 főt tartóztattak le az üggyel összefüggésben, román és magyar nemzetiségű személyeket egyaránt. Olyanok is fogságba kerültek, akik csak szimpatizáltak a felkeléssel, vagy csak tudomással bírtak róla, de nem támogatták azt. Utóbbiaknak – a vádirat szerint – az volt a bűne, hogy nem jelentették az illetékes hatóságoknak, hogy mi van készülőben.
A per tárgyalásait Kolozsváron tartották, a III. Hadtest hadbírósága ítélkezett, elnöke a szabóból hadbíró őrnaggyá előléptetett Macskássi Pál volt. A vádlottakkal kegyetlenül bántak az őreik, rendszeresen verték és megalázták őket. A bíróság az ítéleteket már előre megkapta Bukarestből, ennek ellenére fenntartották a helyben ítélkezés látszatát. A terhelteket
„államrend elleni összeesküvéssel” és „a Román Népköztársaság megdöntésére irányuló szervezkedéssel” vádolták,
ítéletet 1958. május 30-án hoztak felettük. Az összes vádlottat teljes vagyonelkobzással sújtották, ezen felül tíz főt halálra, öt másik vádlottat pedig életfogytig tartó szabadságvesztésre ítéltek. A többiek ítélete 8–25 év közötti időtartamú szabadságvesztés büntetése volt. Az ítélkezés kegyetlenségét mutatja, hogy a tárgyalás „közönsége” minden egyes halál- és életfogytiglani börtönbüntetést megtapsolt. Az 56 személy összbüntetése meghaladta az 1300 évet.
A halálraítélteket 1958. szeptember 1-jén golyó által kivégezték Temesváron. Végső nyughelyük máig ismeretlen.
A perben halálra ítélt és kivégzett vádlottak
- Szoboszlay Aladár
- báró Huszár József
- Alexandru Fîntînaru
- Lukács István
- Orbán István
- Tamás Imre
- Tamás Dezső
- Kónya István
- Ábrahám Árpád
- Orbán Károly
A per során börtönbüntetésre ítélt vádlottak további sorsa
A börtönbüntetésre ítéltek közül két fő vesztette életét, mielőtt kiszabadulhatott volna: Szörcsey Elek és Pietsch Béla. Ugyancsak büntetésének letelte előtt halt meg a 22 évi kényszermunkára ítélt Karácsony István is, egy romániai munkatáborban, 1962-ben. A többiek az 1964-es amnesztia idején kiszabadultak, de maradandó fizikai és szellemi károsodást szenvedtek.
A Szoboszlay-perben elítélteket hosszú ideig nem rehabilitálták, akárcsak a többi kommunizmus alatt elítélt személyt sem. Szoboszlay Aladár testvére közbenjárt Kolozsváron a rehabilitáció érdekében, a bírónő azonban elutasította, kijelentve, hogy Macskássi Pál jogosan járt el.
2006. október 23-án Traian Băsescu román államfő Sólyom László magyar köztársasági elnökkel találkozott Csíkszeredában. Egyúttal közösen rótták le tiszteletüket az ’56-os elítéltek előtt, az ünnepségen tartott beszédében a román elnök hősöknek nevezte az erdélyi ’56-osokat.
A kolozsvári táblabíróság végül 2010-ben, három évnyi pereskedés után felmentette a Szoboszlay-per során elítélt személyeket. A Volt Politikai Foglyok Szövetsége számos helyen emlékművet állított a szervezkedés miatt elítéltek tiszteletére.
Van remény az igazságtételre?
Emberölés, valamint emberiesség elleni bűncselekmény gyanújával bűnvádi eljárást indított a temesvári katonai ügyészség Szoboszlay Aladár és társai hatvan évvel ezelőtti kivégzése kapcsán. A nyomozó hatóság szerint még életben van néhány felelős – írta 2018-ban a Krónika.
Szintén ebben az évben írták meg, hogy ásatásokat hajtanak végre az aradi temetőben, hogy megtalálják a kivégzettek földi maradványait. Később viszot ezt írták: „Nem járt sikerrel a hatvan évvel ezelőtt kivégzett Szoboszlay Aladár és társai földi maradványait rejtő sírhely feltárását célzó ásatás az aradi Alsótemetőben. A kutatás újabb megbízható információk hiányában nem folytatható.”
wikipédia nyomán Nyugdíjasbarát