Katalin, akit a barátai csak Katónak hívnak, egész életében Kaposvár mellett élt egy kis településen. A munka és a családjáról való gondoskodás mellett folyamatosan azt érezte, hogy valami hiányzik az életéből. Ahogy telt az idő, egyre inkább rádöbbent arra, hogy az egész életét végig dolgozta, így alig volt lehetősége felfedezni a világ szépségeit. Kató ráeszmélt arra, hogy még mindig sok felfedezni való várja, és anyagi lehetőségeihez mérten szeretne mindent látni, amit csak lehet.
Magyarország tele van lenyűgöző városokkal, festői tájakkal és történelmi helyszínekkel, amelyeket még. Olyan helyekre szeretne ellátogatni, mint a Bükki Nemzeti Park, Eger vagy Tihany, ahol a természet szépségeivel is találkozhat, ugyanakkor kulturális elfoglaltságot is talál magának.
Megszületik a „Nagy Utazás Terv”!
Eszébe jutott, hogy mennyire vágyik Budapestre. Az asszony a délutáni kávéja mellett azon gondolkodott, hogy utoljára a 1987-ben volt a fővárosban, amikor a vállalata felvezényelte a május elsejei felvonulásra. Elhatározta, hogy bár utazásainak központjában a belföldi helyszínek állnak majd, először Budapest a cél.
Az utazás persze nem egyszerű a számára. A nyugalmas tempójú élete mellett a nagyvárosi környezet kihívások sorát tartogatja számára. Ennek ellenére hatalmas lelkesedéssel és nyitottsággal vág bele az új kaland tervezésébe.
Pénz nélkül kirándulni? – Hát persze!
Az egyetlen probléma, hogy anyagi lehetőségei meglehetősen korlátozottak. Azonban ez nem tántorítja el. Megtanulta az életben, hogy a kreativitás és az alkalmazkodóképesség a legfontosabb. Körbenézett, milyen lehetőségei vannak arra, hogy óriási költségek nélkül lehessen része gazdag élményekben.
Mivel már betöltötte a hetvenet, így nemcsak az utazása ingyenes, de a legtöbb múzeumba sem kell belépőt vennie.
Mindig is szerette a kultúrát, a művészeteket és a természetet is. A múzeumok és galériák izgalmas lehetőséget biztosítanak számára arra, hogy elmélyedjen a művészetek világában. Számára a múzeumi kiállítások olyan ablakok a világba, amelyeken keresztül jobban megértheti az emberek múltját, kultúráját. Az idő múlásával a magyar művészeti és történelmi kincsek iránti érdeklődése csak nőtt, és most, hogy több ideje van, végre felfedezheti ezeknek a gazdagságát.
„Indul az utazás, csak erre vártál”
A vonat Kaposvárról hajnalban indul. Szerencsére a fia a falujukból kocsival bevitte az állomásra, így nem kellett még a buszon is zötykölődnie. Az utazás alatt Kató próbált aludni, de annyira izgalomba jött, hogy ismét Budapestre megy, hogy nem jött álom a szemére. Amikor végül megérkezik a Budapestre, szíve már gyorsabban ver. Az épületek magasabbnak és modernebbnek tűnnek, mint ahogy emlékeiben éltek. De ugyanakkor a város pulzálása, a sokszínűség és a kulturális gazdagság még mindig ott van, és azonnal magával ragadja.
Kató gondosan megtervezte a nap programját, minden percet kiszámolt. Az első úticélja a Kossuth tér és a Parlament, amelynek látványa még mindig lenyűgöző és büszkeséget kelt benne. Innen a 2-es villamossal végigmegy a Duna-parton, hogy Budát is megcsodálja.
Következő állomása a Hősök tere, ahová a földalattival jut el. Itt vegyes érzelmek törnek utat benne. Visszaemlékezett a ’87-es Majálisra, amikor annyira szeretett volna bemenni a Szépművészeti Múzeumba, de nem engedte a főnöke. Most viszont szabad, mint a madár. Amikor jegyet szeretne venni, a pénztáros mosolyogva kéri el az igazolványát:
-De hát Önnek nem is kell jegyet vennie, hiszen 70 év feletti!
Kató zavartan elmosolyodik, a múzeumi belépő árát megspórólta. Meghatódva csodálja a kiállítást, fantasztikus élményekkel töltődik fel.
Kató a Bazilikába is eljut
A múzeum után tesz egy gyors sétát a Városligetben, és egy padon ülve elfogyasztja az otthonról hozott elemózsiát. Kató nem akart ilyenekre költeni Budapesten. A Milleniumi-hídon egy kicsit elidőz, majd noteszét fellapozza a következő úticélért. Meg is van! – kiált fel örömében, irány az Andrássy út. Kicsit sétál a gyönyörű épületek között, majd buszra száll és a Bazilikához megy. Mivel nem szentmisére jött, így sajnos belépőt kell vennie, de a szépművészetis „spórolásából” futja rá. A Bazilika monumentális mérete ledöbbenti. Eddig csak a tévében és képeken látta, most viszont itt áll előtte.
Kató a Bazilika csodás percei után sétál egyet a Belvárosban, miközben már az óráját figyeli, nehogy lekésse a vonatot. Eközben azon elmélkedik, hogy az idő múlása mennyire megváltoztatta a várost. De az emlékek és a vágy, hogy újra felfedezze ezt a helyet, változatlanul él benne.
Mindenhol jó, de utazni még jobb?
Az utazás végéhez közeledve, a kimerítő nap után, a Déli Pályaudvar melletti parkban várta a vonata indulását. Kis zöld termoszából még megitta az utolsó pár korty kávéját. Az arca ragyog a boldogságtól és az elégedettségtől. Talán sokáig kellett várnia erre a pillanatra, de most még itt van, és élvezi minden percét. Az utazás nem csak Budapestre hozta vissza, hanem saját magához is. Rájön, hogy a vidéki békesség mellett szüksége van arra, hogy újra felfedezze a világot, hogy új emlékeket gyűjtsön, és hogy élvezze a változatosságot, amit az élet kínálhat.
És ahogyan a vonat elindul a vidéki faluba, a szívében ott marad a város és az új emlékek ígérete.
Az utazás újra megnyitotta a világot előtte, és bár az idő múlt, még mindig rengeteg dolog várja, hogy felfedezze és megtapasztalja. Kelenföldet elhagyva ki is találta, hogy legközelebb Egerbe fog eljutni, ahol kollégista volt a középiskolai évei alatt.
Nyugdíjasbarát