A 91 éves Bodrogi Gyula élete egyik legnehezebb időszakát éli, miután csütörtökön végső búcsút vett feleségétől, Voith Ágitól – írja a Bors. A Jászai Mari-díjas művésznő temetésén a Farkasréti temetőben a színházi szakma legnagyobbjai rótták le tiszteletüket. Bár Bodrogi és Voith több mint négy évtizede külön élt, kapcsolatuk mindig szoros maradt, és a színművész most egy újabb, pótolhatatlan űrt érez az életében.
„Nagyon nehéz, egyelőre nem is tudom elhinni. Már csak a hiány van, tehetetlen az ember, nem lehet visszahozni” – vallotta be Bodrogi Gyula, aki szerint a gyász feldolgozása időt és belső erőt igényel. A lakásában körbenézve a tárgyak és emlékek hirtelen más jelentést kapnak, és gyakran tör rá egy furcsa, feszült érzés, amelyet nehéz szavakba önteni.
Miközben a magánéletében a gyásszal küzd, Bodrogi Gyula számára a színház világa továbbra is jelen van, és a munka fegyelmet, koncentrációt követel tőle. A színpadon más lelkiállapotba kell kerülnie, ami nem mindig könnyű, hiszen a gyász és a színészi játék között óriási a kontraszt.
„Belépek a színházba, és játszani kell. Ilyen az élet: elvesztünk embereket, de hogy ezzel az érzéssel hogyan kell bánni, azt nem tanítják” – mondta a művész a Borsnak, aki szerint néha a kollégák és a közeg segítenek, de vannak napok, amikor nehezebb bemenni a színházba. Bár egész életében maga próbálta megoldani a nehézségeit, most elgondolkodott azon, hogy szakember segítségét kérje a gyász feldolgozásához.
„Soha nem voltam pszichológusnál, most mégis gondolkodom rajta, hogy megkérdezek egyet, hogyan lehet a gyászt kezelni. A fájdalom hullámzó, néha enyhül, aztán újra visszajön. De azt hiszem, végül úgy, mint eddig, ezt is magam fogom megoldani”
Nyugdíjasbarát