Hedy Lamarr osztrák-magyar származású színésznő és feltaláló, ma ünnepelné 110. születésnapját. Nemcsak a filmvászon ragyogó csillaga volt, hanem egy technológiai újító, akinek találmányai alapjaiban változtatták meg a modern kommunikációt.
Lamarr 1914. november 9-én látta meg a napvilágot Bécsben. Műszaki tehetsége és filmes karrierje olyan kombinációt alkotott, amely örökre beírta nevét a történelembe.
A kezdetek és a színészi karrier
Hedy Lamarr jómódú családba született, édesapja Emil Kiesler bankár volt, édesanyja, Gertrud Lichtwitz, budapesti származású koncertzongorista. Már gyerekként rendkívüli műveltséget szerzett: négy nyelven beszélt, és kiválóan zongorázott. Színészi karrierje korán indult, Max Reinhardt német rendező fedezte fel, majd 17 évesen már jelentős szerepet kapott az osztrák „Pénz az utcán” című filmben. Az áttörést azonban az 1933-as „Extázis” című film hozta meg számára, amelyben bátor alakítása szenzációt keltett Európában.
Hollywood is felfigyelt rá: az MGM stúdióval kötött szerződése után hamarosan az egyik legismertebb színésznővé vált az Egyesült Államokban. Legismertebb alakításait az 1938-as „Algier” és az 1949-es „Sámson és Delila” című filmekben nyújtotta. Bár gyakran csak „biodíszletként” használták elbűvölő szépsége miatt, kisugárzása és divatot teremtő stílusa magával ragadta a közönséget.
A gyönyörű és zseniális feltaláló
Lamarr azonban nem csak a filmvásznon alkotott maradandót. Első férje, Fritz Mandl fegyvergyáros révén megismerkedett a haditechnikai eszközök világába, ami alapjaiban hatott későbbi találmányának megszületésére. A második világháború idején, aggódva a szövetségesek sok torpedóvesztése miatt, műszaki ismereteit felhasználva egy új, rádióvezérlésű torpedórendszer fejlesztésén dolgozott George Antheil zeneszerzővel.
Egy „frekvenciaváltó” rendszerrel kísérleteztek, amely megakadályozta, hogy az ellenség a jeleket megzavarja.
Ez az egyedi frekvenciaváltás, más néven „frequency-hopping” technológia, amelynek szabadalmát 1942-ben nyújtották be, ma is fontos alapja a vezeték nélküli kommunikációnak. Lamarr találmánya, amelyet a haditengerészet csak évekkel később, az 1962-es kubai rakétaválság idején használt fel, előfutára volt a modern Bluetooth és Wi-Fi rendszereknek. A haditengerészet csak 1985-ben tette a civil alkalmazások számára is elérhetővé a találmányt.
Az elismerések és a Hedy Lamarr-díj
Bár Lamarr sokáig háttérbe szorította találmányának jelentőségét, végül megkapta az őt megillető elismeréseket. 1997-ben az Electronic Frontier Foundation életműdíjat adományozott neki a technológia úttörője címén, majd ő lett az első nő, aki a BULBIE Gnass Spirit of Achievement Bronze Award-ot, azaz a Feltalálói Oscar-díjat is elnyerte.
Hedy Lamarr, aki az utolsó éveit visszavonultan töltötte Floridában, végakarata szerint Bécs melletti erdőben nyugszik. Élete színes történet, tele fordulatokkal, tudományos felfedezésekkel és művészi sikerekkel. Ma már nemcsak Hollywood bálványaként, hanem a technológiai innováció egyik úttörőjeként emlékezünk rá. Lamarr mindörökre beírta nevét a történelembe, egyszerre megtestesítve a szépséget és a zsenialitást.
Lamarr életének és tehetségének emlékére Európa több országában a feltalálók napját november 9-én ünneplik.
A Hedy Lamarr-díjat olyan nők kapják, akik kiemelkedő teljesítményt nyújtanak a híradástechnika területén, ezzel is tisztelegve Lamarr mérnöki és szellemi öröksége előtt.
Nyugdíjasbarát