1925. július 19-én született Szigetváron. A Színház- és Filmművészeti Főiskolán 1947-ben végzett, s azóta folyamatosan a Nemzeti Színház társulatának tagja, 2000-től a Pesti Magyar Színház művésze. 1989-ben a Nemzeti Színház örökös tagjának választották.
Raksányi Gellért a magyar színházművészet egyik legismertebb karakterszínésze volt. Robosztus alkata, zengő orgánuma míves beszéde, pontos karakterformáló képessége, színpadon, filmen egyaránt összetéveszthetetlenné tette. Alakításait nagy jellemformáló erő, szuggesztív előadásmód, mélységes humor jellemezte.
Magánéletéről a Szabad Földnek így mesélt: „A magánéletéről nekem, mint minden nagy marha embernek, nehéz nyilatkoznom, mert velem együtt igen szemérmesek. Én ezt kulisszatitokként kezelem. 1947-es nemzeti színházi leszerződtetésem óta egyetlen kolléganőmmel sem volt semmiféle kalandom. Nem azért, mert nem lett volna rengeteg alkalom, hanem azért, mert ha valaki politikailag nem állt nagyon jól, vagy nem volt igen nagy kedvenc, akkor adott esetben nem tudta megvédeni partnerét a rendkívül nehéz korszakokban.”
Kisebb karakterszerepekben alakított nagyot, de számos filmben és tévésorozatban is szerepelt – többek között a Szomszédok című tévésorozat Kutya ura volt. Ekkor már igazi színészlegendának számított, saját becenevén szerepelhetett a sorozatban (Kutyu). Ez a név három éves korában ragadt rá, amikor egy vadászaton kutyák hívták fel a hajtók figyelmét az eltévedt kis Gellértre.
„Vagy hússzor bontottam szerződést a Nemzetivel. Lehet, hogy tízszer részegen, de legtöbbször józanul.”
– Elnézték, hogy ivott?
– Nagyon sok kárt okozott az életemben az ital. Egyszer be akartam bizonyítani, hogy nem az ivászatért vagyok deklasszált elem, hanem egészen más miatt. El sem tudja képzelni, milyen ellentétes indulatokat váltott ki, hogy tizenkét évig egy kortyot sem ittam. Még Major Tamás is előszeretettel idézte a mondásomat: „A Kutya bosszúszomja erősebb, mint az italvágya.”
– Nem űzött veszélyes játékot?
– Látja rajtam, hogy lett valami bajom?
– Épségben van. Dohányzott is?
– Elég rendesen. Egyszer Kálmán Gyurival le akartunk szokni. Így kezdte: „Neked könnyű, mert nem vagy olyan erős dohányos, mint én.” Mire én: „Ez ugyanaz, mintha egyik nő azt mondaná a másiknak, jaj, de szépen élsz most Malvinkám, de neked könnyű, mert nem voltál olyan oltári nagy k…, mint én.” Elég meggyőző hasonlat, nem?
– Mire jutottak végül?
– Én leszoktam, ő nem.
(Fenti részlet megjelent Borzák Tibor Színarany című, a Nemzet Színészeiről szóló könyvében.)
Hosszú pályafutása során több mint 50 filmben és tévéfilmben szerepelt, számtalan szerepbe ugrott be, Németh László: Galilei élete c. drámájának — a címszerepen kívül — valamennyi szerepét eljátszotta az évek során.
A színészetről korábban így nyilatkozott: „a jó pap a holtáig, a jó színész a temetése után is tanul”.
A Nemzet Színésze szinte minden nyarát Balatongyörökön töltötte. Rendezvényeken, szezonmegnyitókon rendszeresen szerepelt, verseket szavalt. Hosszan tartó betegségét követően 2008. május 20-án hunyt el Budapesten. Balatongyörök temetőjében helyezték végső nyugalomra.
Díjai, kitüntetései:
Kossuth-díjas (1992), Jászai Mari-díjas (1966), érdemes (1978) és kiváló művész (1989), a Nemzeti Színház Örökös Tagja (1989), a Nemzet Színésze (2000), valamint Petőfi Sándor Sajtószabadság-díjas és Obersovszky-emlékplakett tulajdonos.
Szabad Föld – Nyugdíjasbarát
címlapkép: (MTI/Sándor Katalin)