A tér maga a kezdetektől fogva jelentős csomópont volt, a nagykörúti forgalom és a városból kivezető Rákóczi út forgalma találkozott ezen a helyen. Az ötvenes években leállított, majd a hatvanas években újraindult kelet-nyugati (2-es) metróvonal kivitelezése során fontos állomásának szánták a nemzet csalogányáról 1919-ben elnevezett Blaha Lujza téren épülő állomást.
Az akkori forgalomszámlálási adatok kimutatták, hogy a Nemzeti Színház és a villamosmegállók közötti gyalogosátkelő-helyeken óránként tizenkétezer gyalogos halad át, és a többi átkelőhelyen is öt-hétezer óránként. Ez a szám a tervek szerint a metróállomás átadásával tovább növekedett volna.
A helyzet megoldására többszintű keresztezést javasoltak a szakértők, ennek megvalósítására több tervezetet is kidolgoztak. Az egyik szerint
a Nagykörutat a Rákóczi út alatt vezették volna át.
A másik terv szerint a Rákóczi út egy felüljárón keresztezte volna a Nagykörutat. Végül az előbbi megoldás mellett döntöttek, de anyagi okokból először csak egy gyalogos aluljáró épült, ami alá a tervek szerint a forgalom növekedésével vezették volna be a Nagykörút forgalmát. Anyagi okokból végül a második fázis soha nem épült meg.
Maga az aluljáró építése egyébként a villamosforgalom teljes fenntartása mellett zajlott,
a tér sarkába kihúzott vágánykereszteken folyamatosan keresztezték egymás útját a villamosok.
A metró átadása után a Rákóczi úti villamosforgalom megszűnt, a téren ekkor a forgalmi sávokat beljebb húzták a villamosvágányok helyére. Így a tér gyalogosok által használható része nagyobb lett. A megszüntetett villamosmegállóba vezető egykori lépcsők helyén ma üzletek találhatóak.
Az EMKE aluljáró
A helyszín az aluljárótól függetlenül is a pesti legek birtokosa. Itt működött az első mozi, az Apolló, a kabaré helyén itt épült a Corvin Nagyáruház, az első mozgólépcsővel. Az első forgalomirányító jelzőlámpa is a tér sarkán kezdett világítani.
A „Blahán” álló nyilvános órához generációk boldog pillanatai kötődnek, találkák sorát igazították hozzá. Az éjjel-nappali Csemege Áruház is a Rákóczi úti sarkon üzemelt egykor. A Csemege Áruházról ITT írtunk bővebben.
Az 1966. november 6-tól birtokba vett létesítmény a várostörténet jeles helyszínén vezet az utca szintje alá. Nevét a sarkon álló egykori EMKE (Erdélyi Magyarok Kulturális Egyesülete) kávéházról kapta, mely a 19. század végétől fontos találkozóhelyként a művészek körében is népszerű volt.
A felrobbantott Nemzeti Színház
A helyszín kulturális jellegét a színjátszás nagy magyar tragikájáról, Blaha Lujzáról elnevezett téren álló Népszínház, a későbbi Nemzeti Színház is erősítette.
A leromlott állagú teátrumot az aluljáró illetve a földalatti vasút építésére hivatkozva bontották le. Az aluljáró építése azonban így sem volt zökkenőmentes, az építőknek a nagykörúti villamosvágányok alatt futó főgyűjtőcsatorna, a politikusoknak a Nemzeti Színház lebontása okozott kellemetlen perceket. Tény és való, hogy az erősen leromlott állapotú színház útban volt az építkezésnek, annak látványos felrobbantása azonban sokak számára a kultúrának adott látványos pofonként hatott.
Az épülő kelet-nyugati metró új megállóját az EMKE megnyitása után négy évvel, 1970-ben kötötték be az aluljáró forgalmába. A gránit járólapok és a falak fehér, a tartóoszlopok fekete márványborítása mára megkopott. Az eredeti tervek szerint az aluljáró két ütemben épült volna meg. A jelenlegi gyalogos forgalmú első ütem mellett kétszintes kereszteződéssel számoltak. A Nagykörutat a Rákóczi út alá bújtatva – szintben elkülönítve – szerették volna átvezetni a Dohány, illetve a Népszínház utca között, a gyalogos aluljáró alatti alagútszakasszal. Ez az elképzelés azonban sohasem valósult meg.
MTVA Archívum – IHO – Nyugdíjasbarát