A mai Andrássy úton 1872-ig, a Sugárút kiépítéséig csak egy mély gödör volt, amit ekkor töltöttek fel. Bár az új útvonal létrehozását Kossuth Lajos 1841-ben javasolta, a megvalósítása sokat váratott magára, ugyanis erre csak a kiegyezés után kerülhetett sor. Így született meg az Oktogon – írta meg a Lelépő.
1868. május 19-én a Magyar Tudományos Akadémián tartott értekezleten gróf Andrássy Gyula miniszterelnök ismertette Budapest átalakításának tervezetét. A megvalósítását az újonnan létrehozott Fővárosi Közmunkák Tanácsa irányította. Több év telt el, míg eldöntötték, hogy merre vezessen az új sugárút.
Alakul az Oktogon
1871-től megindult az útvonalba eső telkek megvétele, a szükséges bontások és földmunkák. 1872-73-ban Szkalnitzky Antal és ifjabb Pán József mérnökök tervezése és művezetése mellett kezdték meg az építkezést. 1873-ban az akkori nagy gazdasági válság megakasztotta az építkezés lendületét, sőt 1876-ban a sugárúti házak épületeinek befektető partnerei visszaléptek. Ezért a főváros a telkeket eladta, azzal a feltétellel, hogy azokat 1884-ig be kell építeni.
Az Octogon tér tereprendezését 1872-ben végezték, s az 1872 és 1875 közötti években épült fel a teret övező négy, háromemeletes, eklektikus SÉV (Sugárúti Építő Vállalat)-bérház:
Nyugaton (Andrássy út 48. – Oktogon 1. – Teréz körút 16.) a Nicoletti majd Savoy kávéház és cukrászat:
Délen (Teréz körút 14. – Oktogon 2. – Andrássy út 49.) az Abbázia kávéház:
Keleten (Andrássy út 51. – Oktogon 3. – Teréz körút 15.) a Menton kávéház:
Északon (Teréz körút 17. – Oktogon 4. – Andrássy út 50.) Deményi és Angyal varrógép- és kerékpárboltja és a Cseléd Intézet (cselédközvetítő):
A Sugárutat, amely – bár méretei szerényebbek voltak – a párizsi sugárutak mintájára készült, 1877 októberében adták át a fővárosnak.
Ma a sugárút beburkolása annak egész hosszában befejeztetett. Ennek különben még Sz. István ünnepe előtt kellett volna elkészülnie. (..) A sugárút mellékutczáiban fekvő s a főv. közmunkatanács tulajdonát képező ingatlanságok előtt a járda fektetése a következő utczákban rendeltetett el; u. m. a Rózsa-, Szív-, Révay- és Dobó-utczákban s ezeknél a munkálatok nehány nap alatt meg fognak kezdetni; az Izabella és Vörösmarty utczákban azonban, miután ott a feltöltés egészen még nem eszközöltetett, a járda lerakása később fog foganatba vétetni. Egyetértés, 1876. augusztus 24.
A Fővárosi tárczák-ban Borostyáni Nándor A nagy körút mentén írásában 1875. májusában így vélekedett:
Addig boulevard, azontúl a régi országút…
„…Maga a dédelgetett sugárút is, melynek mielőbbi elkészüléséhez sehol sem fűződött több vágy, mint a nemzeti kaszinóban, kénytelen volt elviselni az idők mostohaságát. A forgalom jövő őszre ugyan hihetőleg meg fog már indulni ez útvonal egész hosszában, de beletelik még egy darab idő, mig két oldalt teljes lesz a házak szegélye. Az az egy-két házcsoport, mely az oktogon téren és szomszédságában a még beépitetlen telkek mellett magasan nyul az égnek, olyan mint az anyatejtől elválasztott kisded parányi szájában jelentkező néhány korai fog. De eljő az idő is mikor majd teljes fogsort fog fölmutatni sugárut állkapcsa.”
Névváltozások tere
Az Oktogon nevét többször változtatták meg. A 19. században a tér neve Nyolcszög tér volt, az 1920-as évektől hívták Oktogonnak. 1936-ban a városvezetés a Mussolini nevet adta a térnek, 1945-től újra Oktogon, 1950-től a kommunisták November 7. térre keresztelte át. A köznyelv csak „Novhét tér”-ként emlegette. 1990 óta ismét Oktogon a tér neve.
Lelépő nyomán Nyugdíjasbarát