A bájosan, gyermekien naiv Stan mindig jót akar, ugyanakkor, mindig valami bajt csinál. Ez volt szerepsémájuk lényege. Míg a fölényes, nagyképűen atyáskodó Pan mindig pórul jár. Amikor a lenézett naivitás, és a fölényes tudás kudarcot vall, úgy, hogy felszabadultan nevetni lehet rajta, akkor egy mélyen emberi esendőség keletkezik. A komikum két arca, a magát gyakran elpityergő Stan, és a nevető, vagy éppen bosszankodása miatt nevetségessé váló Hardy, mint eleven szimbóluma Thália maszkjainak. Ha valami történt velük, azt teljes nyugalommal fogadták, inzultusok ellen nemigen védekeztek, beletörődve vállalták annak következményeit.
Kevesen tudják, hogy amikor 1929-re a hangosfilm uralma alá került a filmgyártás, a némafilmsztárok döntő többsége hetek-hónapok leforgása alatt kikerült a filmiparból – jó részük örökre. Számtalan megdöbbentő tragédia, egyéni sors-dráma játszódott le akkoriban a színfalak mögött. Csak kevesen kerültek át a némafilmből és tudtak további sikereket elérni.
Azonban Stan és Pan sikere nemhogy csorbát szenvedett volna ezekben a kritikus években, hanem fokozódott.
Chaplin, valamint Stan és Pan biztosították művészetükkel a filmtörténet e jelentős változásánál a folyamatosságot. Az 1930-as években szinte ki sem mozdultak a stúdiókból, ontották a jobbnál jobb filmeket. Aztán az évek könyörtelenül elszálltak. Húsz év után már – akárhogy is fájt – de Stan és Hardy megfáradttá vált, kifogytak az új ötletek.
Stan és Pan magyar vonatkozása
A Laurel és Hardy neveket a magyar filmváltozatban Stan és Pan-ra változtatták, így Magyarországon a szereplők eredeti neve jórészt ismeretlenül hangzik. Stan és Pan ihlette a legendás bohózat-írót, Vadnay Lászlót, aki az ő mintájukra alkotta meg Hacsek és Sajó nevű párosát. A két karakter gyakorlatilag azonos Stan és Pannal.
Oliver szerepét Sajó veszi át, aki rendkívül házsártos és mindig felidegesíti magát társa bolondságain. Ennek megfelelően Sajó szerepére mindig egy temperamentumos, fizikailag is erős színészt választottak ki. Hacsek folyton bolondságokat beszél, meg se tud különböztetni dolgokat, amelyet azonban nem lehet megállni nevetés nélkül. Humorosságát esetlen alkata is fokozza, amely szintén Stan egyik fő jellemzője volt.
„Genfben nem tudom, hányszor ült össze a békekonferencia. Gondoltam. írni kellene erről egy kis tréfát, ahogy két pesti polgár elképzeli a békecsinálást. A téma megvolt, most már csak két pesti hangzású név kellett. Felütöttem a telefonkönyvet, behunyt szemmel ráböktem ceruzámat, és ahol eltaláltam, ott állt Hacsek. Aztán megint böktem, ez volt a Sajó. Így születtek.” – Vadnay László
Oliver Hardy, azaz Pan
Az 1892-ben született Oliver Norvell Hardy már kiskorában tehetségesen énekelt, később a jogi pályát adta fel a filmszínházért. Bár már 1921-ben együtt játszott Stan Laurellel a Lucky Dog című filmben, klasszikussá váló párosukat csak később ötölte ki Hal Roach producer. Ilyenformán az 1926-os 45 Minutes from Hollywood című film számít első közös csapatmunkájuknak.
Hardy, az 1932-ben készült zenedoboz című filmes alakításáért, amelyben Laurellel egy zongorát próbál felcipelni egy lépcsőn, Oscar-díjat kapott.
Utolsó közös filmje Laurellel az 1951-ben készült Utópia című film volt.
Pan halála
Hardy erős dohányos volt. 1954 májusában enyhe szívrohamot kapott. Ezek után, életében először aggódni kezdett az egészsége miatt és áttért a tudatos táplálkozásra. Ennek eredményeként pár hónap alatt leadott több mint 68 kilót. Laurelnek írt leveleiben egyszer arra utalt, hogy rákos beteg. Egyes olvasók ebből már arra következtettek, hogy a gyors fogyásának ez volt az igazi oka.
1956. szeptember 14-én súlyos agyvérzést kapott, amely ágyhoz kötötte és megnémította. 1957. augusztus elején ismét elszenvedett egy agyvérzést, kómába esett és 1957. augusztus 7-én meghalt. 65 éves volt. Halálát agyi trombózis okozta. Halála után elhamvasztották. Sírja a Valhalla Memorial Park nevű temetőben található, Észak-Hollywoodban.
Nyugdíjasbarát