Zenthe Ferenc Rameshofer Ferenc néven Salgóbányán látta meg a napvilágot 1920. április 24-én. A Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas és kétszeres Jászai Mari-díjas magyar színművész, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja volt. 18 éve nincs köztünk a halhatatlan legenda.
Négy szemesztert végzett a közgazdaságtudományi egyetemen, de otthagyta és a Színművészeti Akadémia hallgatója lett, 1941-ben. Palóc tájszólásától hamarosan meg kellett válnia. A háború miatt azonban, 1942-ben félbehagyta tanulmányait. 1945-ben szerződött a Pécsi Nemzeti Színházhoz, majd két évad után a győri Kisfaludy Színház (ma Győri Nemzeti Színház), 1949-ben pedig a debreceni Csokonai Nemzeti Színház társulatának tagja lett. 1952-től a budapesti Madách Színház színművésze volt. Atmoszférateremtő képessége, humora jellemszerepekben kiválóan érvényesült.
Indulásától a közönség szeretete övezte
„Amikor elkezdtem a pályát, a Jóisten rátett a tenyerére, és azóta azon visz tovább”
Ezt nyilatkozta az MTI-nek 2005 januárjában, akkorra már a Nemzet Színészeként, a megnyerő egyéniségű művész.
A filmgyártás és a televízió is jobbnál jobb feladatokkal „kényeztette el”. Első filmszerepében, 1953-ban Nagysándor József honvédtábornokot alakította a Föltámadott a tengerben, ezt a Rákóczi hadnagyának főszerepe követte. Előtte öttusázók tanították meg lovagolni, aminek még sok hasznát vette.
Ezután romantikus vígjátékok főszerepei következtek a sármos színész életében: a 2×2 néha 5, a Mese a 12 találatról, a Kölyök, a Fapados szerelem című filmekben. Később egyre inkább jellemszerepeket formált meg. 1983-ban készült az Oscar-díjra is jelölt magyar–NSZK koprodukció, a Jób lázadása, amelyben a Tisza-menti, módos falusi zsidó szerepében tűnt fel. Játékfilmben utoljára a Magyar vándor című filmben szerepelt, 2004-ben.
A Tenkes kapitánya (1963) után több tévésorozat következett: a Rózsa Sándor, a Tüskevár, a Princ, a katona, a Bors és legutóbb a Szomszédok. A tévésorozatokban Zenthe Ferenc mind a fiatalok, mind az idősebb korosztály tetszését kiérdemelte. Népies, férfias, humoros karakterszínész volt. Számos filmben szerepelt, de szinkronhangként is bizonyított. Szerepelt a Magyar Rádió 1959–2007 között futott A Szabó család című rádiós telenovellájában is, amely Európa leghosszabb életű családregényszerű rádiójátéka volt.
1987–1999 közt a Szomszédok című teleregény szereplője (Taki bácsi); a sorozat 1999. december 30-án, a 331. résszel búcsúzott el a nézőktől. 2000 februárjától a Komédiások – Színház az egész… című sorozat egyik főszereplője volt.
Zenthe Ferencet 1954-ben és 1968-ban Jászai Mari-díjjal tüntették ki, 1975-ben megkapta az érdemes művész címet. A filmkritikusok díjával jutalmazták 1984-ben, kiváló művész lett 1989-ben, Erzsébet-díjas 1992-ben, MSZOSZ-díjas 1993-ban.
1997-ben Kossuth-díjat adományoztak neki, szülővárosa, Salgótarján 2003-ban díszpolgárrá választotta. 2005-ben a Magyar Örökség díjjal tüntették ki „sokoldalú emberábrázolásáért”, illetve ugyanebben az évben, Bessenyei Ferenc halála után megkapta a Nemzet Színésze címet.
Orvosi hibáról beszélt ifj. Zenthe Ferenc
A Blikk 2023-ben a fiával, ifjabb Zenthe Ferenccel készített interjút, aki olyan, édesapjával kapcsolatos emlékekről is mesélt, melyeket még talán sosem osztott meg eddig.
Beszélt apja betegségéről, a diagnózisról és a vizsgálatok alatti orvosi figyelmetlenségről is, amely végzetesnek bizonyult.
Egyszer csak arra figyeltünk fel, hogy bizonytalan lett. Nem a járása, hanem az egész lénye. Kiderült, hogy bőrrákja van. Nem ijedt meg. Elment szokás szerint orvoshoz, ám a kezelések, kivizsgálások során végzetes hiba történt. Mert a bőrrákosok esetében mindig ellenőrzik a tüdőt, a nyirokrendszert és az agyat. Nos, apu esetében az utóbbi kimaradt. Agydaganata lett, amit aztán megmondtak neki az orvosok. Közölték vele, hogy maximum egy éve van hátra. Félelem nélkül, méltósággal viselte. A szervezete csak az utolsó két hónapban kezdte feladni a harcot. Akkor már rendszeresen kórházba vittük. Fájdalom nélkül, csendben távozott
– mesélte ifjabb Zenthe Ferenc. Arra is kitért, hogy édesapja nem szokta meg a sikert és a hírnevet, és hogy mindig ugyanaz a kedélyes ember maradt, aki mindig is volt.
A sikerei csúcsán is megmaradt ugyanannak a kedélyes, palócosan beszélő, vidéki embernek. Nehezen szokta meg, hogy afféle sztárként kezelik, és forgatásról forgatásra jár. Jóllehet a színészmesterség volt az élete
– mondta a Blikknek.
2006. július 30-án hunyt el tüdőgyulladásban, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra.
Nyugdíjasbarát
Te tudtad ezeket a Tenkes kapitányáról? 60 éves az első magyar sorozat