Margit, a frissen nyugdíjba vonuló asszony egyedül élt az elmúlt tíz évben, egy csendes faluban. Az asszony hosszú évekig az édesanya szerepét töltötte be, gondoskodva gyermekeiről, különösen Éva nevű a lányáról, aki már rég elhagyta a szülői házat, hogy karriert építsen. Anya és lánya 10 éve beszéltek utoljára.
Éva mindig is ambiciózus volt és a városi életre vágyott, míg Margit a vidéki nyugalomra adta a fejét. Egy nap Éva csomagolt, és búcsút vett édesanyjától.
Könnyeket nem hullajtott, csúnyán összeveszett édesanyjával.
Az elválás fájdalmas volt mindkettejük számára, de Éva szívében volt egy elköteleződés, hogy elérje céljait, és úgy érezte, ehhez el kell hagynia a kisközséget és édesanyját is.
Az évek múltak, Éva elérte céljait és karriert épített magának. A fővárosi élet sok lehetőséget nyújtott neki, de az édesanyja mindig is az eszében volt. Néha gyenge pillanataiban hiányzott is neki az anyai gondoskodás és a családi otthon melege, de ezeket a gondolatokat gyorsan kiverte fejéből. Margit pedig minden nap azt várta, hogy hallhasson Éváról, és mindig örömmel fogadta volna, ha hazalátogatna, de legalább felhívná. Néhány éve ment nyugdíjba, de volt munkahelyén is meghagyta, ha felbukkan a lánya, azonnal értesítsék.
Egy szép tavaszi napon, tíz évvel az elköltözése után, Éva úgy érezte, hogy itt az ideje, hogy visszatérjen szülőfalujába. Az életben elért sikerei, a sok utazás és az idő során szerzett tapasztalatok egyre jobban ráébresztették, hogy
az értékek és a család az igazi kincsek az életben.
Persze döntésében közrejátszott, hogy Éva időközben egy súlyos balesetet szenvedett, melyben kis híján elbúcsúzhatott volna az életétől. Napokig mélyaltatásban tartották az orvosok, de csodával határos módon túlélte. Édesanyja erről sem tudott.
Éva felépülése után egy meglepetéslátogatást tervezett az édesanyjához. Útközben azon gondolkodott, hogy felhívja anyukáját, de aztán rájött, hogy nem tudna mit mondani. Egyszer meg is állt az út szélén. Azon morfondírozott, hogy visszafordul, de aztán mégis folytatta útját.
Éva megérkezik a faluba
Margit épp a zsákutcában lévő házának kertjében dolgozott, amikor meghallotta egy autó motorját. Délelőtt van, a postás már járt erre, mégis ki lehet az? – gondolta Margit és miután megkötötte az utolsó paradicsomot is, a kapuhoz ment. Földbe gyökerezett a lába. Egy kiskosztümös nő szállt ki a hófehér luxusautóból. A lánya volt az.
Amikor Éva kilépett a kocsiból, Margit szeme könnyekkel teltek meg, és boldogságát aligha tudta volna elrejteni.
Mindketten sírtak, amikor összeölelkeztek.
Bementek a házba, ahol Éva gyorsan konstatálta, hogy mennyi minden változott. Egy dolgot kivéve. A lány szobája ugyanolyan volt, ahogy Éva emlékeiben élt. Margit elmondta, hogy nem akart lánya dolgaihoz hozzányúlni, így csak takarítani járt be a szobába. Anya és lánya órákon keresztül beszélgettek, volt miről… 10 évet kellett felölelniük, így Margit főként csak hallgatta lányát, aki mindent elmondott anyjának. Elmondta, hogy mennyit gondolt rá és mennyiszer eszébe jutott, hogy meg kellene látogatnia. De az erős nőben a félsz uralkodott el, hogy fogadná édesanyja, ha betoppanna.
Minden megváltozik Margittal
Az eltelt évek alatt Éva rádöbbent, milyen fontos az édesanyja számára. Elismerte, hogy az anyaság és a család fontosabb, mint bármilyen karrier. Úgy döntött, hogy több időt fog tölteni Margittal, és rendszeresen látogatátta édesanyját. Margit is sokszor utazott Budapestre lányához, aki mindent meg akart mutatni a fővárosban. Így Margit végre élőben látta a Parlamentet, a Budai Várat, a Halászbástyát és a Hősök terét is. A hétvégi utazások jót tettek kapcsolatuknak.
Az édesanya és a lánya közötti kötelék azóta is egyre erősebb lett. Éva nem csak meglátogatja, hanem segít Margitnak a ház körüli munkákban, és sok időt töltenek együtt.
A beszélgetések során megosztják egymással élményeiket, terveiket és álmaikat.
Éva megtanulta, hogy a család az igazi érték az életben, és nem hagyja, hogy bármilyen ok vagy távolság szakítsa szét őket újra. A megtört szívek most teljesek, és a kis házban újra csend honol, de most már boldogan és elégedetten.
Azt, hogy honnan jössz, soha ne feledd
Margit és Éva története arra emlékeztet bennünket, hogy soha ne felejtsük el azokat, akik gondoskodtak rólunk, és akikről gondoskodnunk kell és a család az igazi kincs az életben. Az idő múlik, de az igazi kapcsolatok soha nem szakadnak meg,
és mindig van lehetőség a megbocsájtásra és a javításra.
Az édesanya és a lánya közötti újraegyesülés pedig azt mutatja be, hogy soha nincs késő elkezdeni újraépíteni a szálakat, és megerősíteni azokat a kapcsolatokat, amik igazán fontosak az életünkben.
Hasonló történetekről írtunk Megható történetek rovatunkban.
Nyugdíjasbarát
Először találkoznak a nagyszülők az 5 éves unokájukkal, ami ezután történt több, mint megható