1955. április 18-án, hetven évvel ezelőtt hunyt el Albert Einstein, a 20. század egyik legismertebb tudósa. Nevét mindenki ismeri, de kevesen tudják, milyen különös, mégis emberközeli életet élt ez a kivételes elme.
Einstein 1879-ben született Németországban. Gyermekként csendes, befelé forduló fiú volt – olyannyira, hogy a család már-már aggódott, hogy valami „baja van”, mert későn kezdett beszélni. A fizika és a matematika világa azonban hamar magával ragadta, és 26 évesen, 1905-ben olyan év állt mögötte, amit sok tudós egész életében sem tudna túlszárnyalni. Ezt az évet hívják „csodák évének” – ekkor született meg többek között a híres relativitáselmélet és az E = mc² képlet, amely megváltoztatta, amit az anyagról és energiáról addig tudtunk.
De Einstein nemcsak tudósként volt rendkívüli. Nem szerette az iskolai rendszert – túl szigorúnak és merevnek tartotta –, és gyakran dolgozott otthon, papucsban, kócos hajjal, miközben hegedűn gyakorolt. Szenvedélyesen szerette a zenét, Mozart és Bach műveit játszotta szívesen. A barátai szerint a hegedű segített neki gondolkodni, sokszor játék közben jutott eszébe egy-egy tudományos felismerés.
Zsidó származása miatt 1933-ban el kellett hagynia Németországot, és az Egyesült Államokba emigrált, ahol haláláig, 1955-ig élt és dolgozott. Bár élete során számos tudományos díjat kapott, mégis szerény ember maradt. Egyszerűen öltözködött, gyakran viselt ugyanazt a ruhát napokon át, mert – mint mondta – „felesleges idő a ruhaválasztás”.
Einstein sosem a hírnévért dolgozott
Az emberség, a béke és a szabadság híve volt. Bár a második világháború idején segített figyelmeztetni az amerikai kormányt a náci Németország atomfegyver-kutatásáról, később élete végéig a nukleáris fegyverek ellen emelte fel a hangját.
Einstein nemcsak fizikus volt, hanem gondolkodó, aki hitt a tudás, a kíváncsiság és a humánum erejében. Egyik kedvenc mondása ez volt:
„Az élet olyan, mint a kerékpározás – ahhoz, hogy egyensúlyban maradj, mozgásban kell maradnod.”
A mai világban, amikor minden gyorsan változik, különösen fontos emlékezni azokra, akik a tudásukkal formálták a történelmet – és közben megőrizték emberségüket. Albert Einstein ilyen ember volt.
Nyugdíjasbarát