Id. Knézy Jenő 80 évvel ezelőtt Nagyváradon, 1944. augusztus 19-én látta meg a napvilágot. A sors mindössze 58 évet adott a legendás sportriporternek, 2003. június 17-én visszaadta lelkét a Teremtőnek.
Knézy Jenő bár Kiskunhalason élt, de Budapesten érettségizett, 1961–62-ben a magyar ifjúsági kosárlabda-válogatott tagja volt. 1969–70-ben mezőgazdasági gépészmérnök végzettséggel a Budapesti Mezőgazdasági Gépgyár üzemmérnöke volt.
Jelentkezett a Pályabelépő című sportriporter-pályázatra több mint ötezer társával együtt, és ebben a műsorban debütált a televízióban. 1971-től a Magyar Televízió sportosztályának munkatársa és riportere lett. 1972-től a Magyar Újságírók Országos Szövetsége (MÚOSZ) tagja.
Főként a labdajátékokkal forrt össze a neve, de közvetített többek közt jégkorongot, úszást, egy időben Formula–1-et is.
Szállóigévé vált köszönése volt a „Jó estét, jó szurkolást!” amit ő maga talált ki, később le is védetett.
1974-től 2002-ig valamennyi labdarúgó-világbajnokságon kint volt, háromszor a döntőt is közvetítette (1990, 1998, 2002). 1976-tól az Európa-bajnokságokról is rendszeresen közvetített.
A BEK/Bajnokok Ligája döntőjét is rendszerint ő kommentálta 2002-ig. Az 1972-es müncheni nyári játékoktól kezdve egészen a 2002-es téli játékokig az olimpiákról is tudósított, három magyar aranyérem megszerzését kommentálta (1992 – női kajak négyes, 2000 – Kovács Ágnes 200 m mellúszás, férfi vízilabda-válogatott).
Két ízben volt rövid ideig a Telesport főszerkesztője (1997 első fele, 1998 végétől 1999 nyaráig), a kettő között, valamint 1999-től főmunkatársa. Sokoldalúságát bizonyítva láthatták a nézők kabaréműsorokban és választási műsorokban is.
Knézy, a kritikus
Idősebb Knézy Jenő a közvetítések során sokszor kritikus volt, különösen a magyar labdarúgást korholta, tegyük hozzá, joggal. A fia szerint az édesapja minden teljesítményt méltányolt, ha valaki úgy szenvedett vereséget, hogy közben mindent megtett a pályán. „A magyar futballra sem azért volt mérges, mert nem szerette. Ellenkezőleg, szerette a futballt, de
zavarta, hogy a futballközeg nem akarja a fejlődést, nem akar változtatni, egyenes emberként képtelen volt megbékélni azzal a nihillel, amely akkoriban a labdarúgást körbe lengte.
Pedig nagyon tudott örülni a focisikereknek. Az egyik legendás közvetítése, amelyet ma is sokan idéznek, 1995-ben, a Grasshopper-Ferencváros BL-meccshez kötődik. Biztosan sokan emlékeznek rá, milyen boldogan kiáltotta az éterbe, mikor Vincze Ottó belőtte a harmadik Fradi-gólt:
Az MNK Sport Érdemérem és a Kiváló Munkáért kitüntetés tulajdonosa volt. 2003-ban a Magyar Televízió életműdíjjal tüntette ki, ezzel három évtizedes kimagasló szakmai munkáját ismerve el.
Szintén 2003-ban a Magyar Köztársasági Érdemrend tisztikeresztje kitüntetést adományozta Knézy Jenőnek a köztársasági elnök. A kitüntetést a riporter már a betegágyánál vette át. 2018-ban választották be A magyar úszósport hírességek csarnokába.
Az 58 esztendős riporternél gyomorrákot diagnosztizáltak orvosai 2003 áprilisában. Betegségéről először a Nemzeti Sportban megjelent interjúban beszélt nyilvánosan. Két hónappal a betegség megállapítása után, 2003. június 17-én hunyt el.
Nyugdíjasbarát