A Két félidő a pokolban Fábri Zoltán 1961-ben forgatott 120 perces fekete-fehér filmdrámája, Sinkovits Imre, Garas Dezső, Márkus László és Molnár Tibor főszereplésével. A film megtörtént eseményen alapul, amely 1942 nyarán Kijevben, a megszálló csapatok katonaválogatottjai és a főleg Dinamo Kijev-játékosokból álló szovjet hadifoglyok között lejátszott labdarúgó-mérkőzések utolsójaként, „halálmérkőzés” néven híresült el. Fábri Zoltán a háromszoros Kossuth-díjas rendező, ma 30 esztendeje adta vissza lelkét a Teremtőnek, rá emlékezünk.
A film alapjául megtörtént események szolgáltak. Noha Marx József Fábri-monográfiájában az szerepel, hogy Bacsó Péter ajánlotta a rendező figyelmébe – „ismeretlen történelmi dokumentumra” hivatkozva – a magyar munkaszolgálatosok és a német katonák valahol Kárpát-Ukrajnában, Hitler születésnapján lejátszott mérkőzésének ötletét, erre nincs megjelölt forrás.
Nagyobb a valószínűsége annak, hogy az alapötlet valójában az FC Sztart nevű ukrán egyesület történetéből származik, melyről 1958-ban adott hírt a szovjet sajtó. A Dinamo és a Lokomotiv Kijev hadifogságból elengedett játékosaiból verbuvált csapat a megszálló hadseregek katonáival (németekkel, románokkal, magyarokkal) több mérkőzést is játszott, az utolsót 1942. augusztus 9-én, ami „halálmérkőzés” néven híresült el.
„Steiner, Steiner, te nagyon akarsz élni, te Steiner!
– A nyilas érzelmű Rápity őrmester szavai, amikor a szemmel láthatóan csetlő-botló munkaszolgálatosnak sikerül visszarúgnia a labdát, s ezzel felvetetnie magát a csapatba.
A Két félidő a pokolban Fábri legjobban sikerült alkotásai közé tartozik
A hatalomnak, a történelemnek kiszolgáltatott kisember drámájára épülő tragikus groteszk egyedülálló abban, hogy a döntő többségben filmadaptációval foglalkozó rendező három eredeti forgatókönyv alapján készült filmje közül ez lett valóban sikeres.
A pillanatok alatt végletesen változó érzelmek, indulatok, hangulatok hatalmas, tragikomikus skáláját bemutató alkotás Fábri Zoltánnak a második világháború témakörébe tartozó trilógiájának az első darabja (a másik kettő: a Nappali sötétség és az Utószezon).
A film 1962-ben megnyerte a magyar filmkritikusok az évben első alkalommal kiosztott nagydíját, Sinkovits Imre pedig megkapta a legjobb férfi alakítás díját. Ugyanabban az évben két nagyobb nemzetközi fesztiválon vett részt: a Bostoni Filmfesztiválon a kritikusok díjazták egy oklevéllel, a Mar del Plata-i nemzetközi filmfesztiválon pedig az Arany Ombú fődíjért versenyzett. 1963-ban a Thessaloniki Nemzetközi Filmfesztiválon tiszteletbeli díjra jelölték a film rendezőjét.
Nyugdíjasbarát
A színész, aki háromszor szökött meg a málenkij robot elől – 95 éve született Sinkovits Imre