Szendrey Júlia alakja Petőfi özvegyeként él emlékezetünkben, aki eldobta az özvegyi fátylat, és hűtlenül más asszonya lett. Pedig jóval több volt, mint feleség…
A korabeli dokumentumokra épülő életrajzi regény egy szenvedélyes, merész és különleges nő életét meséli el Petőfivel való megismerkedésétől a Horvát Árpáddal kötött második házasságán át haláláig, az életutat, amelynek során a forradalom szimbólumából, a nemzet özvegyéből megvetéssel sújtott, megtört asszony lett.
Részlet a könyvből:
„Minden ízében más volt ez az esküvő, mint amiről kislányként álmodozott, mégis úgy érezte, az örömét nem tudja elvenni semmi. Sándor felesége lesz, az ő asszonya. Élete legboldogabb napja előtt áll, hát miért ne örülhetne?
De akármennyire örült, a viharfelhők már ott gyülekeztek az égen. Az ég elborult, és elborult Júlia kedve is, amikor a kápolnában szembesült vele, hogy az apja még csak meg se jelenik a ceremónián. A kápolna fölött, a dolgozószobában hallották döngő lépteit. Ám elég volt csak ránéznie Sándorra, már a mennyországban érezte magát, Isten engem úgy segéljen, Boldog Asszony, minden szentek, hogy e tisztes fiszemélyt szeretem, szeretvén hozzámegyek házastársul, Istennek rendelése szerint, én őtet el nem hagyom, hótomiglan, hótáiglan, semminémű nyavalyában, Isten engem úgy segéljen.
A stóla összekötötte a kezeiket, a házasság az életüket, immár örökre.
Az esküvő után a kocsi a kapubolt alatt várta őket. Alig néhány ládát pakoltak fel rá a ruháival. Ennyi minden hozománya. Az apja már ott állt a kocsinál. A karjában a lendület, hogy megölelje a lányát. De képtelen volt megmozdulni.
Júlia is várt, aztán csak annyit mondott:
– Isten áldja, édesatyám.
Szendrey nem válaszolt. Nem tudott. A torkát szorongatta valami. Petőfi lépett oda hozzá. Az öreg tudta, hogy most kibékülhetnének. Ha kezet adna… Ha megölelné… De nem tudta megtenni. Úgy érezte, ez a fekete férfi erőszakkal ragadja el, és a halálba sodorja a lányát.
Sándor egy percig várt. Aztán felkapta a fejét, és ahogy szokott, gúnyosan felnevetett. Aztán fellépett a kocsira.
– Indulj! – adta ki a parancsot. – Meg se állj Koltóig!
A kocsis a lovak közé csapott, ám alig is ért ki a szatmári útra, leszakadt az ég. Dörgött, villámlott és úgy esett, mintha dézsából öntenék.
– No, ez is jól kezdődik! – fortyant fel a kocsiban Petőfi. – Viharos utazásunk lesz.
– Mit vártál? – nevetett Júlia. – Viharos volt a jegyességünk, viharos lesz a nászutunk is – és szájon csókolta a Sándort. Most már tehette, hiszen a hites felesége volt.”
A szerzőről:
Miklya Luzsányi Mónika pedagógus, író, szerkesztő, Édesanyanyelvünk-díjas novellista, Média a családért-közönségíjas publicista, szociáletika szakos teológus. Több dokumentum- és életrajzi regénye jelent meg nagy, magyar egyháztörténeti személyiség életéről és munkásságáról.
Egyik kutatási területe a reformáció kora, amelyről olvasókönyvet is szerkesztett gyerekeknek. A reformáció 500. évfordulójának tiszteletére a Nemzet Múzeumban rendezett kiállítás Fejedelmek asztala projekt forgatókönyvírója. Kötetei többek között a Jelenkornál, a Harmat Kiadónál és a Parakletos Könyvesháznál jelentek meg eddig.
A könyv IDE vagy a fenti képre kattintva rendelhető meg.
Nyugdíjasbarát
Három könyv, amit mindenkinek el kellene olvasnia 65 év felett