Gera Zoltán elmondása szerint édesapja, Hosszú Zoltán mellett Páger Antalt és Bilicsi Tivadart tekintette szakmai példaképének. Molnár Gál Péter kritikus a következőképp jellemezte művészetét:
„Amint színre lép: elhelyezkedik idegen jellembőrökben. Nagy emberi tudással életet teremt maga körül. Zokszó nélkül szolgálja hivatását. Titokzatos prófétája a magyar színészetnek. Titkok tudója. Emberi talányok színes színpadra fogalmazója.”
Már 10 éve itthagyott minket Gera Zoltán, a Nemzet Színésze címmel kitüntetett, Kossuth-díjas magyar színész, érdemes és kiváló művész.
1939-ben kezdte karrierjét a budapesti Belvárosi Színházban, ahol többek között az édesapja is rendezője volt. A társulatnál néhány hónapig játszott, majd – éppen apja közbenjárására
– elbocsátották egy utcai incidens következtében, mivel nem emelte meg kalapját az édesapjával együtt szembejövő színházigazgató, Patkós György előtt.
1942–1944 között dolgozott Rév István Árpád bábszínházánál, a Nemzeti Bábszínjátéknál is, amely az ország első bábszínháza volt.
Gera Zoltán 1943-ban kapta meg az első filmszerepét
1944-től Szegeden szerepelt az Ifjúsági Színház társulatával. A városban élte át az ostromot, majd a szintén szegedi Városi Színházban játszott mint epizodista. 1945-ben a Magyar Néphadsereg Színházának, majd utódjának, a Vígszínháznak volt a tagja, és itt játszott egészen 1964-es bebörtönzéséig.
Ezért került börtönbe Gera
A Femina szerint 1964-ben Gera Zoltán úgy döntött, hogy jelentkezik a 20. század egyik legnagyobb angol színésze, John Gilgaud 12 napos londoni Shakespeare-tanfolyamára, ám ehhez érvényes útlevélre lett volna szüksége. A Vígszínház igazgatója azonban nem támogatta útlevélkérelmét, mire Gera Zoltán egy kendőzetlen levelet írt a kurzust szervező brit drámaírók szövetségének, amiben tájékoztatta őket a csúfos döntésről. Egy dologgal azonban nem volt tisztában:
akkoriban már jó ideje lehallgatták telefonjait, és a postáját is felbontották.
Azonnal bíróság elé állították, ahol nem kegyelmeztek neki: kilenc hónap börtönbüntetésre ítélték államellenes izgatás vádjában.
Az 1950-es évek közepétől kezdődően számos híres filmben játszott
1957-ben szerepet kapott a Bakaruhában és a Külvárosi legenda című alkotásokban, 1958-ban az Édes Anna, 1960-ban a Fűre lépni szabad, 1961-ben a Két félidő a pokolban, 1963-ban pedig a Meztelen diplomata című filmben tűnt fel. 1964-ben A Tenkes kapitánya című televíziós sorozatban alakította Dudva György kocsmárost.
Szabadulása után 1966-ban egy évadot töltött a szolnoki Szigligeti Színházban, majd 1967-ben a Mikroszkóp Színpad alakuló társaságába szerződött, ahol 1980-ig játszott. Szerepelt az 1968-as Bors című televíziós sorozatban, 1973-ban a Kincskereső kisködmön, 1974-ben a Bástyasétány hetvennégy, 1978-ban a Magyarok, 1980-ban pedig a Nárcisz és Psyché című filmben.
1976-ban a Robog az úthenger, 1983-ban a Mint oldott kéve, a Wagner, 1987-ben a Nyolc évszak címet viselő sorozatban játszott. 1980 és 1987 között a Mafilm tagja volt. 1987-ben – Bálint András igazgató meghívására – a Radnóti Miklós Színház művésze lett, és ott dolgozott 1992-ig. 1985-ben érdemes művésszé választották.
1990 elején közreműködött a Magyar Színész Kamara megalapításában, emellett szerepet vállalt az azóta megszűnt Magyar Színész című folyóirat létrejöttében is.
2013. március 15-én Kossuth-díjjal tüntették ki, az elismerés indoklása a következő volt:
„színházi és filmszerepek magával ragadó, emlékezetes, kifinomult műveltséggel történő megformálásáért, sokoldalú és elmélyült művészetéért, példaértékű életpályája elismeréseként”.
2014 áprilisában megkapta a Nemzet Színésze címet, a testületben az elhunyt Szabó Gyula helyét vette át. Ekkor elmondta, hogy hálás a munkatársainak a megbecsülésért, „amely egy olyan életút végén következett be, amelynek az eleje nagyon rögös volt”. Az elismeréssel járó havi pénzjutalmat az alig több mint fél évvel későbbi haláláig unokaöccse támogatására fordította.
2014. november 7-én, kilencvenegy éves korában hunyt el. 2014. november 28-án – feleségével közösen – helyezték örök nyugalomra Budapesten, a Farkasréti temető művészparcellájában.
Nyugdíjasbarát