Egyedül ült a nappaliban a tévé előtt Róza. A képernyőn egy vígjáték ment, de ő nem nevetett. Nem érdekelte semmi, ami körülötte zajlott. Csak a férje hiányzott neki, akit néhány hónapja vitt el egy szívroham, napokkal az aranylakodalmuk után.
Nem tudta elfogadni, hogy többé nem látja őt, nem hallja a hangját, nem érzi az ölelését. Ő volt az élete, a társa, a legjobb barátja. Mindent együtt csináltak. Utaztak, kirándultak, olvastak, beszélgettek, de még a vasárnapi ebédet is együtt készítették el. Most pedig egyedül maradt ebben a nagy, üres házban.
A gyerekei és unokája is próbálta vigasztalni, naponta hívták telefonon, hétvégente meglátogatták. De ő nem akart senkivel sem foglalkozni. Csak bánkódott és siratta a férjét. Nem értette, miért kellett elvenni az élettől pont őt, aki olyan jó ember volt.
A férje levele mindent megváltoztat
Egy nap azonban megváltozott valami. Róza éppen keresett valamit az egyik szekrényben, amikor annak alján megtalálta “kincsesládáját”. A kincsesládában tartotta Róza az emlékeit. Benne volt egy levél, amit a férje írt neki még régen. Egy szerelmes levelet, amit akkor küldött neki, amikor még fiatalok voltak és távol voltak egymástól. A levélben arról írt, hogy mennyire szereti őt és alig várja, hogy újra lássa.
A levél olvasása közben könnyek szöktek Róza szemébe. De ezek nem keserű könnyek voltak. Hanem a boldogság könnyei. Mert rájött, hogy a férje még mindig vele van. A szívében és az emlékeiben. És hogy soha nem fogja elfelejteni őt.
Továbblépni, de hogyan?
A levél után úgy döntött, hogy megpróbál lassan továbblépni. Nem akarta az életét a gyászra és a magányra tenni. Tudta, hogy a férje sem akarná ezt neki. Inkább elkezdett új dolgokat csinálni, amiket eddig nem mert vagy nem akart.
Beiratkozott egy rajztanfolyamra, ahol megismerkedett más nyugdíjasokkal, akik hasonló helyzetben voltak mint ő. Elkezdett járni egy könyvklubba, ahol izgalmas könyvekről beszélgettek. A család először nem értette, de később fellélegzett, amikor Róza elárulta nekik az életmódváltás okát. Nagyobbik unokája még arra is rávette, hogy a nyaralásukra utazzon el velük. Róza viszont rettegett a repüléstől, így elsőre nem adta be a derekát. Aztán eszébe jutott a LEVÉL…
Az új tevékenységek és barátok segítettek neki újra élni és örülni az életnek. Persze még mindig hiányzott neki a férje, de már nem volt olyan mély a fájdalma. Inkább hálás volt neki, hogy megismerte őt és 54 csodás évet együtt tölthettek.
Minden este, mielőtt lefeküdt volna aludni, elővette a férje levelét és elolvasta újra és újra.
És mosolygott.
További megható történetek ITT találhatóak.
Nyugdíjasbarát
A 74 éves Anna megtalálta a magánya ellenszerét, ami megváltoztatta az életét
