A Regnum Marianum (magyarul: Mária Országa, szó szerint: Mária királysága) a Városligetben, az Aréna, a mai Dózsa György út mentén, a Damjanich utcával szemben álló templom volt. 1931-ben szentelték fel, 1944-ben súlyos bombatalálatot kapott, végül 1951-ben, hivatalosan a Felvonulási tér kialakítása végett a vasbeton szerkezetű épületet előbb hagyományos, majd robbantásos módszerrel lebontották. Hivatalos neve Magna Domina Hungarorum, azaz Magyarok Nagyasszonya volt, népszerűbb nevét az építést kezdeményező szervezet nevéről (Regnum Marianum Katolikus Közösség Egyesület) kapta.
Az erzsébetvárosi plébániának a Városliget felé eső részén lakó hívei messze laktak a templomtól. Ezért az ifjúság nevelésével foglalkozó Regnum Marianum Közösség épített egy kápolnát házának alagsorában (Budapest VII., Damjanich utca 50.), de ebben csak kevesen fértek el. 1901. december 8-án szentelték fel. 1919-ben az érsekség az erzsébetvárosi plébániából leválasztva megalapította a Magyarok Nagyasszonya plébániát, melynek hivatalos neve Magna Domina Hungarorum lett. Átmenetileg a Damjanich u. 50. alatt működött.
Az akkor a mai Dózsa György útig érő, Városligetből kihasított területen, a Damjanich utcával szemben kezdődött meg a templom építése.
Elhelyezik a Regnum Marianum alapkövét
Alapkövét 1925-ben rakták le, benne a Magyarországi Tanácsköztársaság bukását is hálaadással megemlítő dokumentumot helyeztek el.
“Ezernyi tömeg sorfala közt haladt a vendégsereg a ligetben felállított sátorhoz, amelyet az alapkőhelyével szemben emeltek. A kormányzó az őt kísérő vendégsereggel a sátor alatt helyezkedett el, a hercegprímás pedig fényes papi kíséretével az alapkőhözvonult, hogy az egyház szertartásai szerint megszentelje. A szertartás alatt a Szent Cecilia-kónus és a Regnum Marianum énekkara gyönyörködtette az ünnep résztvevőit. Az alapkő megszentelése után a kormányzó és a többi vendégek mindegyike három kalapácsütést tett az alapkőre. Közben a hercegprímás körüljárta és megszentelte a templom alapjának kijelölt határait” – írta meg a Budapesti Hírlap, 1925. október 11-én.
A tényleges munkálatok 1926 nyarán kezdődtek Kotsis Iván tervei alapján. A kupolás épület alapterülete 1820 négyzetméter volt, erősen emlékeztetett a jeruzsálemi Szent Sír-templomra. Tornyát, egyedülálló módon a Szent Korona másolata díszítette.
“A Regnum Mariánum évről-évre lélekben erős s erkölcsében tiszta ifjúsággal ajándékozta meg az országot.”
Budapesti Hírlap, 1925. október 11.
Az első plébános a Regnum Marianum Közösség házfőnöke, Shvoy Lajos székesfehérvári püspök lett 1927–28-ra. A közbeszédben így lett a templom a Nagy Regnum, a kápolna a Kis Regnum. Shvoy Lajos utóda már nem regnumi atya volt, így a közösség és a plébánia elvált egymástól.
Gróf Majláth Gusztáv Károly támogatásával készült el a templom, délfrancia stílusban (pénzhiány miatt a harangtorony nem készült el). 1931. június 14-én szentelte fel Serédi Jusztinián hercegprímás.
Bontják a Regnumot, de nem adják könnyen
1951. július 29-én, vasárnap volt az utolsó ünnepi mise. Este 6-kor már tömve volt a templom és a hatalmas kórus is. Pedig még egy óra volt hátra a mise kezdetéig. A hívek egész délután énekeltek, imádkoztak és sírtak. Nem csupán nők, de meglett férfiak is könnyeztek. A Magna Domina Hungarorum templom ilyet még nem látott. De nem is látott más magyar templom sem ehhez hasonlót mostanában. Ezt Ágotha Tivadar, A Magna Domina Hungarorum templom felépítése és lebontása c. művében jegyezte le.
1951. szeptember 23-án, a Felvonulási tér kialakítása, benne a Sztálin születésnapjára szánt szobor építése miatt két útban álló épület is lebontásra került, egyikük volt a templom. Emberek élőlánca próbálta megakadályozni a pusztítást, ám az ÁVH tagjai szétoszlatták a tömeget, és a templomot lebontották.
A tüntetők közül többeket kényszermunkatáborba hurcoltak, mások „csak” az állásukat veszítették el.
Az ingoványos területen, beton cölöpökre épült, vasbeton szerkezetű templom teljes bontása több mint fél évig tartott. Végül felrobbantották, és a törmeléket az altemplomba töltötték.
A kommunisták minden nyomát eltüntették
Ifjú regnumisták, köztük a később pappá szentelt Hajnal György, követték a maradványok sorsát, és figyelték azok nyughelyét. A templomnak még a nyomait is igyekezett eltüntetni a szocialista kultúrpolitika, fényképeit még az építészeti szakirodalomban sem engedték megjelentetni, mintha nem is létezett volna. A lerombolt templom helyét hamarosan elfoglalta a Felvonulási tér, majd később a tanácsköztársaság emlékműve.
Csak érdekességként jegyezzük meg, hogy az ADT Arcanum adatbázisában, ahol szinte az összes magyarországi napilap digitalizálva van,
a Regnum Marianum robbantásáról egyetlen cikket sem találtunk…
A Sztálin-szobor a közhiedelemmel ellentétben kissé odébb, a mai Városligeti fasor tengelyében állt, a templomtól mintegy 200 méterre, a Hősök tere irányában.
Mivel 1990-ben még élt a rendelet, hogy új templom építésére nem adható engedély, ezért Paskai László bíboros jogutód plébániatemplom építésére adott megbízást Hajnal György atyának. Így a templom jogutódjaként épült fel Zuglóban a Zoborhegy téri Regnum Marianum templom és közösségi ház. A plébánia közösségi házát 1991 novemberében, templomát 1995 júniusában kezdték építeni.
Az új templom építkezésének megkezdésekor, három méter mélyről Hajnal atya ásatta ki és szállíttatta az új plébánia kertjébe a városligeti templom néhány tartóelemét, az új templomba pedig két kövét mementóul. Az új plébánián – a „regnumos” szellemiségnek megfelelően – kiemelt hangsúlyt kap a fiatalokkal és közösségeikkel való foglalkozás, dr. Hajnal György kanonok-plébános vezetésével. 1995-ben a városligeti Magyarok Nagyasszonya plébánia területét felosztották a szomszédos plébániák között.
Nyugdíjasbarát
