Szécsi Pál egyéniségének kiemelkedő jellemvonása, tehetsége, szép hangja mellett – kollégái munkatársai elmondása szerint is – a kiváló emberi tulajdonságai, a kedvessége, közvetlensége, szerénysége. Mindvégig szerény és közvetlen ember maradt. Ma 50 éve, hogy önként hagyott itt bennünket.
Születési anyakönyvi bejegyzése szerint Szécsi Pál 1944. március 20-án született Budapesten. Édesapját Szécsi Ferencet a második világháború utolsó hónapjaiban veszítette el. Lánya állítása szerint agyonlőtték, a halotti bejegyzése szerint aknasérülés okozta a halálát. Szécsi Pál még egyéves sem volt ekkor. Az özvegyen maradt édesanya a kisfiút és két testvérét nevelőszülőkhöz adta, majd 1956-ban Ausztrián át az Egyesült Államokba disszidált. Nagyobbik lányát, Máriát Bécsig magával vitte, ott azonban a pályaudvaron hagyta. Kati és Pali Magyarországon maradtak.
A gondoskodó, szerető család nélküli, szomorú gyerekkora érzékennyé tette a tehetséges, túlérzékeny fiatalembert. Szorongásai többször torkolltak öngyilkossági kísérletekbe, az utolsó pillanatokban azonban barátai, ismerősei mindig megmentették az életét.
Végül 1974. április 30-án éjszaka az utolsó kísérletet már nem tudták megakadályozni. Mindössze 30 éves volt. Halála hírére gyászba borult az ország, rajongói nem tudták feldolgozni a veszteséget. A korabeli sajtó azonban csak egy rövidhírben a halálhírek között számolt be Szécsi Pál öngyilkosságáról.
A Magyar Nemzet, 1974. május 3- i számában találtuk meg az ápriluis 30-i tragédiáról szóló első hírt.
Budapesten, a Farkasréti temetőben helyezték örök nyugalomra. Temetésén nagy tömeg jelent meg, a gyászoló rajongók be akartak menni a ravatalozóba, útjukat Koós János állta el.
Még évekkel később is virágcsokrok borították, borítják ma is sírját.
Szécsi Kati Szécsi Pálról: Ő ugyanaz a félénk kisfiú maradt
1986-ban testvére, Szécsi Katalin ezekkel a szavakkal emlékezett rá a Zenészballada című könyv első soraiban: „Ilyennek látták: hallatlanul magabiztosnak, lezsernek, ő volt a Férfi… Messze nem volt magabiztos, messze nem volt ő olyan lezser, sok félelem élt benne, sok drukk. A siker könnyedséget adott neki. De valójában… Én hiszem, hogy az emberek lelke nem tud megváltozni… Ő ugyanaz a félénk kisfiú maradt, a kis gyökértelen, akinek indult.”
Nyugdíjasbarát