Már 14 éve nincs köztünk Tony Curtis. Az Oscar-díjra jelölt, kétszeres Golden Globe-díjas magyar származású hollywoodi színészlegenda 99 éve ezen a napon született.
A világszerte Tony Curtisként ismert filmcsillag Bernard Schwartz néven született New Yorkban, 1925. június 3-án. Apja Schwartz Manó (Emanuel Schwartz) Mátészalkáról származott, míg édesanyja Klein Ilona (Helen Schwartz) a felvidéki Nagymihályon, később elmondása szerint viszont Válykón született. Szülei onnan vándoroltak ki New Yorkba.
1943-ban, 18 évesen, bevonult a haditengerészethez, majd a háború után színészként folytatta pályafutását Kaliforniában, a Universal Stúdiónál, ahol rengeteg fantáziát láttak színészi tehetségében.
A színészkedésen kívül a lovaglás és a vívás érdekelte. Karrierje kezdetén vette fel a Tony Curtis nevet.
Curtis nemcsak vígjáték színész volt
Olyan filmekben láthattuk, mint A tolvaj hercege, vagy az Ali baba fia. A kosztümös filmekben való szereplését lecserélte a romantikus filmekre. 1956-ban, a Trapéz című szerelmi háromszög történetben fiatal artistát alakított Gina Lollobrigida és Burt Lancaster oldalán. Ebben felhívta a kritikusok figyelmét remek színészi alakítására, hiszen mindaddig csak külsejét dicsérték.
Komolyabb kihívást jelentett számára A siker édes illata című filmben játszott talpnyaló újságíró szerepe, amelyben ugyancsak Burt Lancaster partnereként láthattuk. Oscarra jelölt alakítását követhetjük nyomon A megbilincseltek című filmben, amiben Sydney Poitier-vel szökésben lévő rabokat alakítottak. 1959-ben Marilyn Monroe és Jack Lemmon partnereként a Van, aki forrón szereti című világsikerben sármos szaxofonost játszott. A film bemutatója után világsztárként ünnepelték.
Jellemzően vígjátékokban szerepelt, de szerepei között komolyabb hangvételűek is voltak, mint az 1960-as Spartacus Antoninusa, vagy a A bostoni fojtogató sorozatgyilkosa. A televízió aranykorában az 1970-es évek elején Roger Moore társaként a The Persuaders című sorozatban alakított nagypályás amerikai üzletembert, aki nem félt verekedésekbe keveredni sem. A sorozat Magyarországon Minden lében két kanál címmel futott.
Minden lében két kanál
A sorozat két állandó főszereplője Lord Brett Sinclair, akit Roger Moore, és Danny Wilde, akit Tony Curtis alakít. Sinclair és Wilde mindketten gazdag playboyok, akik partizással, csajozással, autózással, hajókázással, és más hasonló tevékenységgel múlatják, „pazarolják” az időt, holott mindketten értelmes, jó szándékú, kalandvágyó, talpraesett és – különösen Sinclair – művelt emberek, bár az életük sokáig különböző mederben folyt.
Míg Sinclair angol arisztokratacsalád sarja, aki a vagyon mellé jó neveltetést, előkelő iskolákat is kapott, némi sportkarriert is elért, autóversenyző és hét nyelven beszél, addig Wilde amerikai, New Yorkból, Bronxból származik, ahol egyszerű utcagyerek volt, majd hosszú, fáradságos munkával tört fel a csúcsra és szerezte meg a vagyonát, amiből most kényelmes életet élhet.
Bizonyos Fulton bíró tisztában van a két férfi képességeivel és úgy gondolja, hogy a segítségére lehetnek. „Csapdát állít” nekik, majd a két ekkor még egymást nem kedvelő, ezért összeverekedő elkényelmesedett fickót börtönnel fenyegetve rákényszeríti, hogy tegyenek valami hasznosat is a lébecolás helyett vagy mellett: segítsenek neki különböző nagy formátumú, ezért a törvény alól kicsúszó, gyakran a felsőbb körökben is mozgó bűnözőket elkapni, ill. kompromittálni. Így indul el a két férfi közös kalandjainak sora, amelyek során hamar összekovácsolódnak, kiváló, de egymást gyakran froclizó barátok lesznek.
Tony Curtis magyar gyökerei és a pálinka
Magyar származására büszke volt, többször is Magyarországra látogatott. Először 1985-ben járt itthon, amikor Mátészalkára is ellátogatott, majd 1988-ban újra szülei hazájába jött.
„A BEA menetrendszerű, London—Budapest járatához odatolják a lépcsőt. A kabinajtóban fekete, ezüstnyelű botra támaszkodva, fehér vászonnadrágban, krokodil bőrből készült cowboy-csizmában és széles sombreróban a hatvanesztendős Tony Curtis áll. Kivárja, ameddig elkattan a fotósok gépe, lesiet a lépcsőn.
— Welcome Tony! — mondom. — Beszélsz magyarul? — kérdezi Tony. — Beszélek — mondom.
„— Mit iszunk? — kérdezi Tony angolul. Majd magyarul: — Pályinkát?
A hordár, aki a csomagokat hozza, a kiejtése nyomán hibázik rá. —Mátészalkai?
— Az vagyok,— mondja Tony.
De pálinkát nem szolgálnak fel, csak narancsitalt és kávét. — Az is jó lesz — mondja Tony.”
A fenti párbeszédre az Új Tükör, 1985. május 12- i számában bukkantunk az ADT Arcanumon. 1985-ös látogatásáról a Kelet-Magyarország május 8-i száma így ír:
„Szülei szülőföldjére, egykor otthont adó városába látogatott május 5-én a világhírű sztár, Tony Curtis, sok-sok filmben Roger Moor, az „Angyal” partnere. Az alig néhány órás látogatás programját leírnunk felesleges lenne, hiszen ahogy kilépett az autóból, százan várták, ha sétált, sok százan kísérték. A látogatás mottója az lehetne, amit a művész mondott: „Talán már a jövő nyáron szeretnék itthon, az ó, de sohasem elfeledett hazában és városban pihenni néhány napot.” Kísérőitől is így búcsúzott: „Viszontlátásra”.”
2010. szeptember 29-én 85 évesen, nevadai otthonában, álmában érte a halál. Felesége, Jill karjai között hunyt el szívroham következtében.
Nyugdíjasbarát