Jávor Pál minden idők egyik legismertebb és egyik legkedveltebb magyar színésze, az első magyar férfi filmsztár volt. Népszerűségét kezdetben jó megjelenésének, tucatfilmekben eljátszott erős karakterű figuráinak köszönhette. Később ismerték fel drámai tehetségét, mély jellemábrázoló képességét, de ezért meg kellett küzdenie.
Eredeti nevén Jermann Pál Gusztáv, Jermann Pál 53 éves városi pénztáros és Spannenberger Katalin 17 éves cselédlány szerelemgyerekeként született Aradon. Szülei csak az ő születése után házasodtak össze, ezért az anyakönyvbe Spannenberger Pál Gusztáv néven jegyezték be.
A háromgyerekessé növő család nehezen élt meg, sokszor költözködtek lakbérgondok miatt, amíg édesanyjuk a Kossuth utcában fűszer- és gyümölcsboltot nyitott. Édesanyja az Állami Főreálba íratta, de az iskola helyett szívesebben járt az Uránia és az Apolló mozikba.
Az első világháború alatt kiszökött a frontra, és leveleket kézbesített a katonáknak. Édesanyja kerestette, és hónapok múlva a tábori csendőrök szállították haza.
1918-ban az Aradi Hírlap újságíró gyakornoka volt,
de kiutasíttatta magát az újdonsült Romániából, mert Dániában akart letelepedni.
A vasúti jegyét azonban Budapesten érvénytelenítették, így ottragadt, és beiratkozott a Színművészeti Akadémiára. Oklevelet már az Országos Színészegyesület színiiskolájában szerzett, 1922-ben. 1930-tól 1935-ig a Vígszínház, 1935-től 1944-ig a Nemzeti Színház tagja volt. (Közben 1938-ban és 1943-ban fellépett az Erzsébetvárosi Színházban és 1944-ben a Vígszínházban is.
A Karády – Jávor páros
Legsikeresebb filmje a „Fűszer és csemege” címmel készült (1939) az a hangosfilm, amely közvetlenül bemutatója után nézőszámrekordot döntött és újat állított fel.
Gyakran volt partnere a filmekben Karády Katalin (hét filmben játszottak együtt, legendás volt a „Karády-Jávor páros”) például a Szörényi Éva rendezésű filmekben: A Tanítónő, Madách, Halálos tavasz, Igen vagy nem, A Noszty-fiú esete Tóth Marival De játszott a kor más olyan nagy díváival is, mint Muráti Lili, Simor Erzsi, Szeleczky Zita, Tolnay Klári vagy Turay Ida.
Az aradi születésű színész több, mint hetven filmszerepéből csak kevés hiányzik. Azok is szerencsére egyre-másra kerülnek elő a világ filmarchívumaiból és Amerika magyarok lakta vidékeiről, ahol a színész a háborút követően maga is egy évtizedig élt. Kinti sikerei azonban nem elégítették ki az egykor országosan ünnepelt sztárt. Hiába tapsoltak neki estéről-estére honfitársai a rögtönzött, szegényes díszletezésű színpadokon, honvágyát nem tudta leküzdeni.
Az ötvenes évek közepe táján, amikor már annyira vágyódott vissza egykori sikerei helyszínére, hogy a fütyülős barackba fulladt „magyar muslicát” is megsiratta, elhatározta, hogy hazatér.
A háború előtti magyar filmgyártás legjelentősebb alakja volt
Emlékét ma filmjei őrzik, így mindenki láthatja milyen volt a „jávorbajusz”, a filmamorózó, akiért egy ország női szívei dobogtak a harmincas-negyvenes években.
Egykori filmbeli partnerei közül a Hyppolit Terkája, Fenyvessy Éva, a Halálos tavasz Józsája, Szörényi Éva, a Lángok Évája, Hidvéghy Valéria azonban nem csak a hősszerelmest látták benne.
A színpadi-filmes kollégák közül Vay Ilus, Bakó Márta, Bárdy György is megnyilatkozásaikban Jávor Pál irántuk megnyilvánuló pozitív emberi oldalát emelték ki. Vay Ilus 2006-ban megjelent „Miközben bohóckodtam” című könyvében idézte fel emlékeit a színművészről. A dalszövegíró Szenes Iván Jávor Pálnak írta az ötvenes évek második felében (amikor külföldről hazatért) az „Egy tisztes őszes halánték” című dalt, amelyet többször hallhatunk archív műsorokban.
Elmegy a legenda
Negyvenöt esztendeje, 1959 augusztusában a János kórház kertjének egy félreeső zugában egy hófehér klinikai asztal mellett Jávor Pálnak utoljára húzták legkedvesebb nótáit a budapesti muzsikus cigányok. Az egykori filmsztár utolsó kívánsága volt, hogy halála előtt még egyszer mulathasson úgy, ahogyan azt korábban éveken át tette a székesfőváros ezüst tükrös kávéházaiban. Majd néhány esztendővel később az Egyesült Államok magyarlakta vidékein.
Hangosfilm-korszakunk első számú amorózója azonban nem csak mákonyos hangulatban elkövetett botrányairól és csárdába illő „szilajságáról” volt híres, hanem lovagiasságáról és emberszeretetéről is.
Amellett, hogy szeretett mulatni, a másnapi „cechben” sosem feledkezett meg honorálni a pincérek és a cigányok emberfeletti teljesítményét, valamint a bezúzott tükrök árát! – emlékezett meg Kurutz Márton Jávor Pálról szóló tárcájában.
Nyugdíjasbarát