A Latabár család a magyar színjátszás egyik leghíresebb és a legelső színészdinasztiája. Az 1830-as évektől napjainkig van aktív tagja a családnak a színi pályán. Latabár Endre és Török Mária a dinasztia alapítói.
Latabár Endre (1811–1873) színész, rendező, színigazgató és műfordító a dinasztia első férfi tagja kiskunhalasi református családba született, Latabár János és Túrótzi Krisztina négy gyermeke közül a legidősebbként. Szülei Andrásként anyakönyveztették, ő maga később az Endre alakváltozatot használta. 1841-ben Kolozsvárott kötött házasságot Török Máriával. Apósa Török István kolozsvári színész, sógornője Kováts Béniné Török Katica, a vidék és Kolozsvár kedvelt komikája, sógora ifj. Török István színész.
Jelenleg a család hatodik nemzedéke van a színpadon, olyan művészek tartoznak ide, mint Latabár Kálmán, ifj. Latabár Árpád, vagy Latabár Kálmán Árpád.
1842-ben a Nemzeti Színházhoz beadott pályázata nem sikerült, így saját társulatot hozott létre, amit több, mint 30 évig irányított. Latabár Endre 1849 után fontos szerepet játszott a vidéki színészet újjászervezésében és továbbélésében. Csak az ő társulata képviselte a nemzeti színészetet. 1854-ben felavatta társulatával a szabadkai, 1857-ben a miskolci színházat, ahol kisebb-nagyobb kihagyásokkal 1861-ig működött, ezután még Győrött és Szegeden is sikereket ért el.
1870-ben, az első országos színészkongresszuson az ott létrehozott „színészkebelzet” igazgatósági tagjává választották. 1873-ben szélütés érte; ezen bajából kigyógyulva, azon év július 10-én a Miskolcon uralkodó járvány áldozata lett.
Nyugdíjasbarát
