1954-ben hatalmas meglepetéssel szolgált az IKARUS gyár: megindította az Ikarus 55 típusú, nagyméretű önhordó-vázas, farmotoros távolsági autóbusz sorozatgyártását. Vonalvezetése, szerkezeti megoldásai forradalmi újítást jelentettek az autóbuszgyártás történetében.
“A Járműfejlesztési Intézet – részben politikai nyomásra – nem támogatta az ikarusos főmérnök, Zerkovitz Béla a törekvéseit a nagybuszoknál, így Mátyásföldön szinte titokban folyt a farmotoros 55/66 típuspár tervezése – számol be az Oldikarus szakportál.
Elsőként az A58 rajzjelű, városi forgalomra szánt, U-hajtásláncú (sebességváltó a motor mellett) 66-os prototípusa készült el 1952-ben, de a hátsó tengely mögötti harmadik ajtó kialakításának problémái miatt a távolsági, A60 rajzjelű 55-ös fejlesztése került előtérbe.
Az első két próbakocsit 1953-ban, míg a MÁVAUT-utód 16-os számú Autóközlekedési Vállalatnál (AKÖV) futó, GN rendszámcsoportba tartozó, egymáshoz képest tucatnyi apró eltérést mutató nullszéria példányait 1953-54-ben szerelték össze. Tíz év alatt az Ikarus 55 folyamatosan változott. 1955-56-tól a kétszárnyú középső ajtó helyett egyszárnyút vezettek be, ívelt lett a szélvédő, majd egy évvel később a lökhárító alól a homlokfalra költöztek a fényszórók, és már csak külön rendelésre üvegezték a tetőíveket.
Külföldre viszik a Farost
“A hazai piaccal szemben mindig előnyt élvezett az export, a legnagyobb vásárló a Szovjetunió és az NDK volt, e két országba hatezernél is több, a helyi igényeknek megfelelő kivitelű 55-ös került, míg az AKÖV és a Volán a húszéves gyártás alatt összesen alig 1200 kocsit kapott. Az Ikarus külföldre egyedi igényeket is kielégített.
Egyetlen példányban légkondicionáló is működött – ez a busz meglepő módon itthon, az AKÖV kötelékében szolgált. A hatvanas évek legvégén, a 200-as sorozatnak Mátyásföldön helyet adva, a székesfehérvári üzem vette át a kifutó 55-ös gyártását, 1972-ben fejeződött be az összeszerelés. Később a farmotoros padlóvázon, a 200-as család egységesített karosszériaelemeivel ugyanitt készült az utódnak tekinthető 255-ös.” Krepsz Zoltán
“A fővárosi tömegközlekedésben 1959-ben megjelent az Ikarus 66, az új, farmotoros típus, a nagy reménység. Kialakításakor elsősorban a fővárosi alkalmazhatóság lehetőségeit vették számításba.
Az előzetes felmérésekből az tűnt ki, hogy a Fővárosi Autóbuszüzem utasforgalmi igénye kb.
száz ülő és álló utast szállító járművek gyártását követeli meg.”
A tragédia
1965. november 23-án, Hollóstetőnél a GA-21-79 forgalmi rendszámú farmotoros a síkos úton megcsúszott, áttörte a védőkorlátot, és negyven utasával a 90 méter mély szakadékba zuhant.
A kocsit selejtezték, de a roncsot nem dobták ki, hanem felhasználták egy univerzális panorámabusz megvalósításához, amely két hónap alatt állt kerékre. A bemutatóra 1966. május 31-én került sor.
Az Ikarus 55 vázszerkezete merőben szokatlan, szögletes külsőt kapott, de a hatalmas ablakok ideálisak voltak városnézésre – ezeket jó idő esetén négy sínben mozgó csapágy segítségével a tetőszerkezetbe lehetett tolni. Az utastérben a szellős, műanyag fonatú ülések meglepő kényelemmel szolgáltak.
Oldikarus.hu – Nyugdíjasbarát