Százöt évvel ezelőtt, 1918-ban, az Osztrák-Magyar Monarchia idején született Erdély, valamint Románia egyik legidősebb embere, a Bágyonban élő Székely Ida. Az aranyosszéki falu matuzsálemi kort megélt lakója a Krónikának elmondta, hogy 103 éves koráig ő főzött, mosott, takarított a lakásában, rokonai végül rábeszélték, hogy költözzön be a faluban működő idősek otthonába. Ida néni – aki 100 évesen kapta vissza magyar állampolgárságát – a háborús időket is felidézte a Krónikának.
Erdély egyik legidősebb asszonya, a bágyoni Székely Ida a napokban ünnepelte 105. születésnapját. Az idős asszony 103 éves koráig négy évtizeden át egyedül élt, miután a férjét elveszítette. Csak akkor költözött a lakóházához közel lévő öregek otthonába, amikor már nem tudta ellátni magát. Székely Ida születésnapját tortával ünnepelték, a polgármestere emléklapot és virágcsokrot nyújtott át Kolozs megye legidősebb lakójának.
Piacolásból lehetett megélni
Sógor Gyula, az öregotthon gondnoka vezet fel a külön szobában élő mamához, akiről elöljáróban elmondja, hogy szellemileg friss, csak a hallása romlott meg. A matuzsálemi kort megélt Ida néni szokva van a látogatókhoz. A hétvégén a Fehér megyei Miriszlóról érkeztek vendégei, de rendszeresen felkeresik egykori testvéreinek gyerekei és unokái is. Három testvére évtizedekkel ezelőtt meghalt már.
A gazdálkodó családba született Székely Ida harminc évesen ment férjhez az orosz hadifogságból 1948-ban hazatért, két évvel fiatalabb férjéhez. Az 1918-ban született Ida néni még jól emlékszik a két világháború közötti időszakra, és az azt követő évekre is.
„A szüleim is gazdálkodó emberek voltak. Ökröket, teheneket tartottunk, jól éltünk. A kollektivizálás előtt a férjemmel szintén a gazdálkodást választottuk, de pár évre rá a termelőszövetkezet mindenünket elvette. Itt-ott adtak egy darab zöldségest, a kollektívbeli munka mellett ezzel foglalkoztunk, csak a piacolásból lehetett megélni”
– szövögeti emlékeit az asszony. A bágyoniak leginkább hagymával és gyökérzöldségekkel piacoltak, Ida néni is sokszor megfordult a temesvári, nagyszebeni és brassói zöldségpiacokon.
Utoljára 72 éves korában, 1990-ben járt zöldséget árulni távolabbi piacra, azóta háztáji veteményesét dolgozta saját szükségletre, és kevéske termelőszövetkezeti nyugdíjából éldegélt.
Ida néni férje szerencsésen túlélte az orosz fogságot
Ida néni arról mesél, még álmában sem fordult meg a fejében, hogy az öregek otthonába fog kerülni. Mindenre gondolt, csak erre nem. A többségében unitáriusok lakta Bágyonban egy kisebb református közösség él – Székely Ida is közéjük tartozik –, és amikor az idősek otthona épült a református templom mellett, ő is segített, amivel tudott.
Százéves kora után már egyre nehezebben mozgott, és miután többször elesett a házban és az udvaron – kimarjult az ujja és eltört a válla –
bágyoni rokonai rábeszélték, hogy költözzön be a szociális otthonba. Azóta a szomszédokat hiányolja, akikkel rendszeresen elbeszélgetett. Mostanában egyedül él a szobában, és csak akkor találkozik emberekkel, ha valaki rányitja az ajtót.
A járókerettel közlekedő idős asszony nehezen mozdul ki még a folyosóra is, de tovább már nem merészkedik. Nagyon fájnak a lábai, alig tud járni, így napi tartózkodási helyként jórészt csak az ágy maradt, aminek a szélén ülve fogyasztja el az ápolók által felhozott reggelit, ebédet és vacsorát.
A beszélgetés során a Krónika újságírójával visszakanyarodott a régmúlt időkre, hiszen annyi mindent átélt, amiből regényt lehetne írni. Az aranyosszéki falu második világháborús poklára is emlékszik, amikor a Nagyenyed irányából előrenyomuló szovjet hadsereg Bágyon határából vette fel a harcot a Torda környékén állomásozó magyar és német egységekkel. Akkoriban a falu tele volt sebesültekkel és haldokló katonákkal, majd a szovjetek sok magyar férfit elhurcoltak a környékről. Akik közül kevesen tértek haza.
A magyar hadseregben harcoló férjének szerencséje volt, mert legyengülve, betegen ugyan, de túlélte az orosz fogságot. A házasságából Ida néninek nem születtek gyerekei. Többször elmondja, hogy jól élt az urával, aki azonban korán eltávozott mellőle.
„Nem volt könnyű a hosszú özvegység, de amíg nem voltam beteg, végeztem a napi munkám és éldegéltem egymagamban. Pár éve változott meg minden”
– magyarázza az idős asszony.
Százéves korában lett ismét magyar állampolgár
Ida néni százéves születésnapját a bágyoni művelődési házban ünnepelte a rokonság. Testvérei gyerekeinek közbenjárása nyomán a százéves kerek évfordulón vehette át a magyar állampolgárságról szóló okiratot Magyarország kolozsvári főkonzulátusának munkatársaitól. A néni meglepődve írta alá az eléje tett papírt, mert erre már nem számított.
A gondnok elmagyarázza, hogy idős kora ellenére Ida néni a ,,legtisztább” gondolkodású lakója az otthonnak. A személyzet igyekszik mindenben könnyebbé tenni hétköznapjait, amit azonban beárnyékol, hogy az arcán daganat jelent meg. Az orvosok szerint már nem lehet műteni, hiszen ebben az idős korban nagy valószínűséggel a műtőasztalon aludna el örökre. Bágyon második legidősebb lakója szintén nő, aki idén töltötte 92. életévét. A 105 éves Székely Ida nénihez fogható matuzsálemi kort azonban emberemlékezet óta nem ért meg senki a környékbeli aranyosszéki falvakban sem.
Krónika.ro – Nyugdíjasbarát
címlap montázs: Krónika, Bágyoni Öregotthon Fb